Gary Chapman
A szeretet nem tartja számon a másik hibáit, és nem hánytorgatja fel a múltban elkövetett vétkeket.
Egyikünk sem tökéletes. Előfordul, hogy olyasmit teszünk vagy mondunk, ami a társunk számára bántó. A múltat nem törölhetjük ki az életünkből, de ha bocsánatot kérünk, és megpróbálunk másként cselekedni, enyhíthetjük a fájdalmat, amit házastársunknak okoztunk. Ha társunk megbocsát, a meghitt kapcsolat helyreáll. A szeretet kész a megbocsátásra.
A minőségi idő lényege az együttlét. Ez nem csupán fizikai közelséget jelent. Lehet két ember ugyanabban a szobában, egymás közelében, de ez még nem feltétlenül együttlét. Az együttléthez elengedhetetlen az egymásra irányított figyelem.
Nem szükségszerű, hogy a múltbéli hibáinkat a jövőben is elkövessük. Szakíthatunk hibás döntéseinkkel, és választhatjuk a szeretetet. Sok házasságot mentett már meg a széthullástól ez az elhatározás.
A szeretet nem törli el a múltat, de mássá teszi a jövőt.
A szeretet választás dolga. Bármelyik fél beindíthatja a szeretet újjáéledésének folyamatát.
Soha nincs késő, hogy kifejezzük a szeretetünket.
A szeretet velünk kezdődik, és nem elsősorban azzal, amit mondunk vagy érzünk, hanem a tetteinkkel. A szeretet cselekvést jelent.
Tévedés azt feltételeznünk, hogy a különélés minden esetben váláshoz vezet. A különélésből éppolyan eséllyel következhet be a házasság helyreállítása, gazdagodása és megújulása. A házasfeleken múlik, hogy mi lesz a különélési időszak végkimenetele.
Az átmeneti különélés nem egyenlő a halállal (...). Olyannyira közel áll a halálhoz, hogy ugyanolyan fájdalmat érzünk, mint amikor elveszítünk valakit, akit szerettünk. A halál árnyékának völgyéből azonban van kiút.
A különélés olyan, mint amikor az ember útelágazáshoz ér. Választania kell, melyik utat követi az előtte álló időszakban.
A különélés olykor a békesség érzetét kelti a házastársakban. Ám tévesen értelmezi ezt a békességet az, aki ebből a szakítás, illetve a válás helyes voltára következtet.
Sosem járunk jobban, ha vétkezünk. A bűnvallás és a bűnbocsánat nem törli el a rossz cselekedetek negatív következményeit.
Nem hagyatkozhatunk csupán az érzéseinkre, amikor az élet egésze forog kockán. Aki csak az érzéseit követi, a biztos magány és kifosztottság felé tart.