Gary Chapman

Amikor beismerjük hibáinkat, nem a kudarcunkat ismerjük el, hanem azt, hogy emberek vagyunk, akikben megvan a lehetőség a kedves és önzetlen, illetve az önző és bántó magatartásra egyaránt.

A szeretet a jóért való küzdelem leghatalmasabb fegyvere.

Mivel a szeretet inkább cselekedet, mint érzelem, akkor is szerethetjük a házastársunkat, ha nem táplálunk gyengéd érzelmeket iránta. Sőt, negatív érzelmeink ellenére is dönthetünk úgy, hogy szeretjük őt.

Amennyiben szeretetet és szabadságot szeretnénk kapni, ezt nekünk is biztosítanunk kell társunk számára.

A szabadság soha nem korlátlan vagy abszolút; aki teljesen szabad, az szeretet nélkül él. Ha valakit csak a saját kívánságai irányítanak, és másokkal nem törődik, hamarosan saját vágyainak a rabságában találja magát.

A fájdalom és a harag egészséges érzelmek. Arról árulkodnak, hogy emberek vagyunk, és fontos számunkra a kapcsolatunk, ugyanakkor értékes személynek is tartjuk magunkat, akivel igazságtalanul bántak. Ezek az érzések az igazság és a méltányosság iránti elkötelezettségünket mutatják, és fontos, hogy helyesen kezeljük őket.

A sírás és a zokogás teljesen egészséges és normális reakció a fájdalom és a harag érzésére. Testünk azonban csak egy bizonyos ideig tudja elviselni a heves fájdalmakat, nem zokoghatunk állandóan, időnként nyugalomra van szükségünk.

Minden bosszúszomjas cselekedet kudarcra van ítélve. A bosszúállás csak azt eredményezi, hogy a másik fél kevésbé érzi magát bűnösnek, és feltámad benne a vágy, hogy válaszoljon a kihívásokra. Semmiképpen nem visznek közelebb a megoldáshoz, hanem még több bajt zúdítanak a nyakunkba.

Lehet, hogy a környezetünket nem irányíthatjuk, de mi határozzuk meg, hogyan gondolkodunk róla.

A mások általi kihasználás vagy manipulálás megengedése nem azonos a szeretettel. Inkább elárulása annak a személynek, akinek ezt megengedjük.

A pesszimista és optimista emberek gyakran vonzzák egymást. Az optimista szerint a pohár félig tele van, a pesszimista szerint viszont félig üres. Az optimista a lehetőségeket, a pesszimista a problémákat veszi észre. Mindannyiunkra jellemző, hogy milyen a beállítottságunk, ám ennek gyakran nem vagyunk tudatában.

A vallásos hithez általában erős érzelmek és mélyen gyökerező meggyőződések kötődnek. Az ateisták is kitartóan ragaszkodnak nézeteikhez, amelyek a vallásos hithez hasonlóan meghatározzák az élethez való hozzáállásukat. Bár tagadják Isten létét, meggyőződésük a vallásos hithez hasonlóan szerepet játszik az életükben. És mivel a vallásos meggyőződés kihat az élet valamennyi területére, rendkívül fontos, hogy felmérjük, spirituálisan összeillünk-e partnerünkkel, mielőtt a házasság mellett döntenénk.

Nagyfokú éretlenségre vallana, ha csupán azért kötnénk egymással házasságot, mert szerelmesek vagyunk, és figyelmen kívül hagynánk a köztünk lévő spirituális különbségek jelentőségét.

Sokan úgy nőnek fel, hogy sohasem vizsgálták meg saját hitrendszerüket. Buddhistának, hindunak, vagy éppen kereszténynek vallják magukat, pusztán azért, mert buddhista, hindu, vagy keresztény családban nevelkedtek - azaz kulturálisan buddhisták, hinduk, vagy keresztények. Ők maguk nem gondolták át az adott vallás alapvető tanításait. Mivel nem magunk választjuk meg a családot, amelybe születünk, a vallási környezetünket sem mi választjuk meg. Felnőttként azonban felelősek vagyunk azért, hogy számot vessünk életünk valamennyi területével.