Gárdonyi Géza

Az állatok ismerik egymást, az ember nem.

A szív nem tud megbocsátani, míg a sebe vérzik.

A virágot a napfény fejleszti ki, az emberi lelket a szeretet.

Bolond ember az, aki láncot tesz magának kezére, lábára. Az ígéret - lánc.

A férfi nem komplett nő nélkül. A férfi magában levéltelen fa. A nő a lombja, virága. Nézd meg az agglegényeket, miféle emberek öregségükben? Egyet se találsz rendes életűnek, rendes gondolkodásúnak, rendes érzésűnek. Benne élnek a világban, de látszik, hogy nem bele-valók. Idegenek köztünk.

Egy kanál víz a tengerből, szintén csekélység (...), de az az egy kanál víz elárulja, hogy az egész tenger keserű. Jobb, ha ma válok el tőle, mintsem hogy akkor, mikor már a házassági szentség sziámi ikreket csinált belőlünk.

Mindenki színes szemüveggel születik, ki kékkel, ki zölddel, ki sárgával, ki rózsaszínűvel. Csak én születtem színes üveg nélkül.

Érdekes, hogy a nők százszor annyit beszélnek, mint mi, férfiak, de századrésznyi a szótáruk a miénkhez képest. Hanem amit ki nem tudnak fejezni szóval, igével, jelzővel, kifejezi a hangjuk zengése, a szemük, az arcuk mozgékonysága.

A sorsjátékon is nyer mindig négy-öt ember. De hány az, aki veszít! És az csak pénzt veszít. A házasság nem olyan lutri. Ott egy életet teszünk kockára.

A természetben a házasság tiszta vonzalom, szeretet. A társadalmi házasságban nem szeretet a fundamentum, hanem szerződés.

Két szem nézésének találkozása, két léleknek az érintkezése.

Én csak arra figyelmeztetlek benneteket, hogy a pénzszerzés ne legyen életcélotok. A lélek nem gazdagszik pénzzel. És nem is szegényedik a pénz fogytával.

Azt mondjuk: a csodák világa lejárt. Azt mondjuk: nincsen Isten, és puszta véletlenség szülte és kormányozza a világot. Bizony mondom: soha nem látódott még annyi csoda a világon, mint attól az időtől kezdve, amikor az emberi szem a természetre fordul.

De mi az arc? Velünk született burkolat, amely nem a lélek leveleiből fejlődik, mint a virág, hanem csak romlandó takarónk, éppúgy, mint a köntösünk. Nem mutat semmit. Nem jelent semmit, sőt inkább zavar az egymás megítélésében.

Sok-sok házasság boldog volna, ha a férfi épp oly figyelmes maradna a nő iránt, mint az esküvő előtt volt. A nő pedig oly szemérmes és angyali.