Gárdonyi Géza
Mentül igazabb a szó, antul kínosabb a hallása.
A gyermeknek minden becses, amivel játszhatik. Az ifjúnak: ami fölszereli az élet útjára. Az embernek: az ivadéka jövője.
A pénz csak arra való, amire a kenőcs a kocsira: ne nyikorogjon.
Természet rendje szerint való, hogy minden nőnek férje legyen. Amíg nincs, keresse. Ha talált, magához bilincselje.
Napnyugta után minden nő érzi, hogy fölötte a hatalma a férfinak. Esti virág a nő, napnyugta után mutatkozik teljes pompájában, s holdvilágnál varázsában is.
Ahogy az emberi test nem test lélek nélkül, a ház se ház asszony nélkül.
Vajon boldogok-e a fák, mikor virágzanak?
Akik egymáshoz illők, az az igazi pár. Azt nem más választja meg. Az érzés választja meg, (...) az a szent mágnestű, amit Isten a szívekbe tett.
Olyanformán érezte világát, mint aki hosszú sóvárgás után végre eljut Olaszországba - de decemberben.
Szabadság, szerelem! Mintha volna szabadsága a keretéből kiugrasztott biliárdgolyónak, hogy guruldozhat most már, amerre akar! Mintha a tiszta virágú szerelem piaci virág volna, amelyért csak le kell nyúlni, s megvan.
A szívet Isten azért alkotta, hogy szeressünk.
Aki gödörbe esett, nem válogat benne: ki húzza ki.
Az ősi ház, az ősi föld éppoly elválaszthatatlan tőlünk, mint testünk valamely tagja, mint lelkünk valamely része. Ha meg kell válnunk tőle, nyomorékok vagyunk mindholtunkig.
Mindent lehet mellékesen, csak művészetet nem. Vagy teljes lélekkel, vagy sehogy.