Gárdonyi Géza

A sajnálat a szeretet balzsama.

Ötéves korunkban azt kérdezzük:  - Miből lett az asztal? Tizenöt éves korunkban: - Miből lett az ember? Huszonöt éves korunkban: - Miből lett az Isten?  És mindenkor elfogadjuk, hogy: - Az asztalt az asztalos csinálta. De már az emberre azt mondjuk, hogy:  - Magától keletkezett. Az Istenre meg azt mondjuk: - Nincs.

Istenből való részecske minden lélek. Abból is látszik, hogy mindenki a világmindenség közepének érzi magát. S el nem bírjuk képzelni se, hogy nem mindig voltunk és nem mindig leszünk.

Ha ez a Föld volna a világ, miért fejlődik minden ember a lelkiség felé? Mire való a lélek gazdagodása, ha a léleknek külön célja és élete nincsen? 

Vajon mire kellenénk mink az Istennek? Hogy őt imádjuk? Csak nem gondoltad tán valaha? Nekünk bizony szükséges az imádkozás. De neki? Hogy mink imádjuk? Hogy ezért szaporítson bennünket? Vagy azért, hogy legyen, aki lakja a földet? Nem az embert teremtette a Földért, hanem a Földet az emberért.

Az ember munkájában is van logika. Isten munkáiban ne volna?

- Ne hidd, hogy a családos élet olyan szép, amilyennek látszik. Nyomorúság az! Csak látszatra szép. Mint a tó tükrén a színek játéka. Bent sár van, és férgek. - A családos életet is az Isten teremtette. - A pokolvarat is.

Az asszonyfélére, világi életre nem buzdul a vér (...), csak délután vagy este, mikor az értelme fáradt. Délelőtt sose.

A bor is forr egyszer. Néha kétszer is. Az emberi vér többször is.

Az orvos szokva is volt a bizalomhoz. Minden beteg bizalmas: minden beteg tudakolja az orvos véleményét.

Minden állat boldog a földön, ha zavartalanul élheti az életét. Mért éppen az ember boldogtalan! Minden ember akar valamit, amije nincs. A szerzetes akar legtöbbet, amikor azt mondja: semmit nem akarok ezen a Földön!

Okos ember nem állhat be barátnak! Az élet élet! Isten pedig nem azért teremtette az életet, hogy megtagadjuk.

Erő bátorság nélkül: fejsze nyél nélkül.

Nincs olyan erős ember a világon, akinél erősebb elő ne ötlene.