Erich Maria Remarque
A kellemetlen emlékekben volt valami jó: meggyőzték az embert, hogy boldog, noha egy másodperccel előbb még azt hitte, hogy nem az. A boldogság fokozatok kérdése. Aki ezt tudja, ritkán boldogtalan egészen.
Ha az ember úgysem tehet semmit a másikért, nyugodtan egye meg a kenyerét, ha éhes, mielőtt még elveszik tőle. Sohase lehet tudni, mikor veszik el.
Egy társ az éjszakában - akármilyen idegen is - az öngyilkosságtól mentheti meg az embert.
A szökevény sose szabadul a rendőrségtől való félelmétől, még álmában sem, még akkor sem, ha nincs mitől félnie.
Ha menekül, kétségbeesett és veszélyben van az ember, megtanul hinni a csodában. Különben nem élné túl, amit túl kell élnie.
Egy centiméter üzlet többet ér, mint egy kilométer műveltség.
Minden katona tudja, hogy a századparancsnok hiába van tele a legjobb szándékokkal; ha az altisztjei úgy akarják, mégis tehetetlen. Hasonlóképpen a leghaladóbb gondolkodású miniszter is mindig hajótörést szenved, ha ellene fordul a titkos tanácsosok reakciós tömege.
Az asszonyban mindig van valami a gyerekből, az ember nem tud igazán haragudni rá.
Egy-két egyedül otthon töltött nap szörnyen lerontja az olyan embert, aki a lövészárokból jön.
Butának születni nem szégyen. Csak bután meghalni.
Ha egyszer a szoknya beleszól a dologba, elvitte az ördög az igazi bajtársiasságot.
Beszéddel ugyan nem lehet a világot megváltoztatni.