Erich Maria Remarque
Csak amikor az unokáim viselkedését látom, akkor tudom pontosan, jól neveltem-e a gyermekeimet.
Gyilkosnak kell lenni, hogy tiszteljék az embert.
A magány társakat keres, és nem kérdezi, ki a társ. Aki ezt nem tudja, az soha nem volt magányos, csak egyedülálló.
Mindnyájunkban több személy lakozik. Különböző személyek. És néha önállósítják magukat, és egy darabig ők uralkodnak, és az emberből más ember lesz, egy olyan ember, akit előzőleg nem ismert. De aztán visszaváltozik régi önmagává.
A szükség koraéretté tesz, s a fiatalság tisztánlátását nem zavarja se érzelgősség, se előítélet.
Amilyen keveset számítunk, amíg a lágerben vagyunk, hirtelen olyan értékessé válunk, ha megszökünk. Amíg ott vagyunk, még egy darab kenyeret is sajnálnak tőlünk, de ahhoz, hogy ismét elfogjanak, semmi sem drága. Erre akár századokat is mozgósítanak.
Szinte az irrealitásig megnő mindennek a súlya, ha az ember fogoly, és csak néhány levelet kap. Egy szándéktalan mondat, amely ha más körülmények között íródik, semmit sem jelentett volna, villámmá lehet, és tönkreteszi az ember életét, mint ahogy egy másik mondat hetekre melegséget adhat, noha éppoly szándéktalanul íródott, mint az első. Hónapokig tudunk tépelődni olyan dolgokon, amelyeket a levél írója már a boríték leragasztásakor elfelejtett.
Az embernek mindig újra és újra túl kell tennie magát a mindennapi kis igazságtalanságokon, a kisebb darab kenyéren, a nehezebb munkán, nehogy a miattuk való elkeseredésében a nagy igazságtalanságot szem elől tévessze.
A Gonosz megtestesülésének megsemmisítéséhez nem szükséges bírói ítélet.
Ahol az érzelem mindent betölt, ott nincs hely az idő számára. Az ember eljut a másik partra, túl az időn.
Az emlékezés mindig sajnálkozás is, hogy a jót, amink volt, az idők folyamán el kellett vesztenünk, és a rossz nem lett jobbá.
Boldogság. Hogy összezsugorodik az emlékezetben! Mint valami olcsó anyag a mosásban. Csak a boldogtalanságot lehet számon tartani.
Az életben több a boldogtalanság, mint a boldogság. És ezért könyörületes, hogy az élet nem tart örökké.
Az élet elviselhetetlen lenne, ha örökké tartana.
A csoda, amikor megéli az ember, sohasem tökéletes, csak az emlékezet teszi azzá, és ha a boldogság meghalt, többé nem változhatik, nem lehet csalódássá! Tökéletes marad.
Facebook
Pinterest