Erich Maria Remarque

Kevesek hősiességéért túlságosan drága ár milliók nyomorúsága.

Talán csak azért van mindig újra meg újra háború, mert egyik ember sohasem tudja egészen átérezni azt, amit a másik szenved.

A szerelem a legdörzsöltebb madárkát is visszahúzza a fészkébe... az állam javára és híveinek örömére.

A pénz nem szereti a fényt.

Minden megszokássá válik! Csak a tulajdon halálunk nem.

A vándornak legyenek kalandjai, de nem olyasmi, ami megsebzi a szívét, ha tovább kell állnia.

A kételkedés és a türelem a kultúrember tulajdonsága.

Minél primitívebb az ember, annál jobbnak tartja magát.

Az üldözött egy idő múlva többnyire okosabb lesz az üldözőknél.

Az alvó ember fülében néha egy szellentés is úgy hangzik, akár a mennydörgés.

Tudta, hogy bizonyos társadalmi osztályok évszázadokon át mindig egyformák. De azt is tudta, hogy mik a lázas korhadás és a dekadencia jelei. Langyos érzékiség; kitenyésztett és megóvott gyengeség; tehetetlen gúny; okosság cél nélkül; önmagáért való elmésség; kifáradt vér, mely kis kalandokban, kicsinyes kapzsiságban, csiszolt durvaságban, felületes kultúrában és lomha unalomban tesped tovább. Az uralkodó osztály. Annyi bizonyos, hogy ezek nem mentik meg, nem váltják meg a világot.

Minden szerelem magában hordozza az örökkévalóság vágyát, és ezért válik örökösen kínzóvá. Mert semmi sem marad meg belőle. Semmi.

"Magának könnyű, maga egyedül van" - mondta Hasse. Volt ebben némi igazság: aki magányosan élt, azt nem lehetett otthagyni. De olykor este összedőlt az egész mesterséges építmény, az élet panaszos és hajszolt zeneként vijjogott fel, vad vágyak, féktelen kívánságok, borongások örvényévé lett, s a reménységé, hogy kitépjük magunkat ebből az értelmetlen tébolyból, ebből az örökösen nyekergő ostoba verkliszóból, akármi lesz is azután... van-e még egyáltalán valami a magányon kívül? Becsuktam az ablakot. Nem, semmi nincs! A többihez nincs elég talaj a lábunk alatt.

A képzeletnek (...) csak egy szögre van szüksége, hogy ráakaszthassa szivárványszín fátyolát. Hogy aranyszög-e vagy csak rozsdás vas, nem fontos! Ha a fátyol beleakad, egyformán fogva van.

A tegnap elmerült, nincs könny, nincs varázslat, mely visszahozhatná.