Cecelia Ahern

Minden hónapnak, minden évszaknak megvan a maga szépsége, de a nyáré a legélettelibb, legragyogóbb, legbüszkébb, legdrámaibb.

A tavasz reményteljes, a nyár büszke, az ősz alázatos, a tél ellenálló.

Rettenetes dolog lehet, ha valaki magányosnak érzi magát annak a társaságában, akit szeret.

Ha az ember repülni akar, előbb le kell takarítania a szárnyairól a szart. Az első lépés az, hogy látni kell, hol a szar.

Mindannyiunk életében vannak kiemelkedő pillanatok: olyan időszakok, amelyek kisebb, vagy mélyreható változást idéztek elő bennünk. Én négy olyan időszakot tudok felidézni, amelyek megváltoztatták az életemet: azt az évet, amikor megszülettem, azt az évet, amikor megtudtam, hogy meg fogok halni, azt az évet, amikor meghalt az anyám, és most már megvan a negyedik is - az az év, amikor megismertelek.

Te vagy az élő bizonyíték arra, hogy van, amikor az ember hiába hiszi, hogy ismer valakit, mert valójában egyáltalán nem ismeri. Megtanultam, hogy te több vagy annál, aminek tetteted magadat, több vagy annál, aminek hiszed magad.

Sértett emberek sértegetnek sértett embereket.

A rózsáknak, ahogy neked is meg nekem is, megvannak a maguk problémái. Ha például olyan talajba ültetjük el őket, amelyben már több éve rózsa nőtt, hajlamosak elkapni a "rózsabetegség" néven ismert nyavalyát. Ezért ha ilyen földbe ültetünk rózsát, a régi talaj minél nagyobb részét el kell távolítani, és a kert olyan részéből származó földdel kell pótolni, ahol még soha nem nőtt rózsa. Erről eszembe jut (...) mindenki, aki olyan helyen próbál nőni, ahol valami, akár önmaga egy darabja, meghalt. Megtapasztaljuk ezt a betegséget mindannyian. Jobb máshova költözni, jobb gyökerestül kitépni magunkat a földből, és mindent újrakezdeni, mert csak akkor virulhatunk ki.

Segítettem, hogy segíthess rajtam, te pedig segítettél, hogy segíthessek rajtad, és ennek így kell működnie, különben a segítség fogalma úgy, ahogy van, túlhaladott lenne.

Mindig is úgy gondoltam, hogy ha az embernek segítenek, az azt jelenti, hogy kiengedte a kezéből az irányítást, hogy elvesztette az élete fölötti kontrollt; pedig muszáj hagynod, hogy valaki segítsen rajtad, muszáj akarnod, hogy valaki segítsen rajtad, és maga a segítség aktusa csak ezután veheti kezdetét.

Folyamatosan fejlődünk. Azt hiszem, ezt mindig is tudtam, de mivel mindig is tudtam, nem mertem megállni, és a sors iróniája folytán akkor haladtam előre a legtöbbet, amikor végül mégis megálltam.

Nem érdekel, ha a szerelmem viszonzatlan is, mert már az boldoggá tesz, ha veled vagyok, vagy csak rád gondolok.

A boldogságot hiába hajszoljuk, legfeljebb reménykedhetünk abban, hogy belebotlunk. (...) A boldogsághoz elég a legegyszerűbb dolog, amíg olyasvalakivel tesszük, akivel együtt akarunk lenni.

Ha csinálni akarsz valamit, most kell megcsinálnod, ha mondani akarsz valamit, most kell mondanod. És ami még fontosabb, neked kell csinálnod, neked kell mondanod, hiszen ez a te életed, te halsz meg, te veszíted el.

Tudom, hogy soha nem állunk meg igazán, hogy az utazásunknak soha nincs vége, mert élünk-virulunk tovább - mint a hernyó, amely már azt hitte, itt a világvége, amikor egyszer csak pillangó lett belőle.