Cecelia Ahern

A korosodó nőket mintegy kiírják a világból. Ők már nem láthatók a filmekben, a divatmagazinokban, és a tévében is csak délelőttönként meg kora délután. A testi funkciók leépülését illusztrálják velük, meg mindenféle nyavalyákat. No meg kegyszereket, hogy harcoljanak az öregedés ellen, mintha az ellen harcolni kéne.

A nőknek is meg kell látniuk a többi nőt. (...) Hiszen ha egymást sem látjuk, akkor mire fel várjuk azt, hogy bárki más is észrevegyen bennünket?

Az út végéig csak úgy juthat el az ember, ha átmegy mindenen. De (...) felül is lehet emelkedni azon, ami az utunkba áll!

Mindenkinek kell egy búvóhely, ahol elengedheti magát. Ahol biztonságban van.

Ugyanabban a világban élünk, de azért nem egészen. (...) Tekintetek, hanghordozások, pillantások, reakciók: mindössze ennyi választ el minket attól, amit megélünk.

Ahogy nem summázható, hogy milyen nőnek lenni, úgy azt sem lehet elmagyarázni, hogy milyen férfiként élni.

Az ember nem töltheti ki az agyát saját magával, hiszen annak nincs súlya.

A múlt sem tűnt el nyomtalanul. Átéltük azokat a pillanatokat, úgyhogy a részünkké váltak. Az alkotóelemeink.

Egy illat varázsa abban rejlik, hogy visszavisz bennünket valamihez, amire emlékszünk. Az életünk egy korábbi időszakához, amely olyan fontos számunkra, hogy egy szempillantás alatt, mintegy varázsütésre ott termünk.

Az idő folyamatos múlása csupán illúzió: a múlt, a jelen és a jövő egyaránt valóságos, és az időnek nincs értelme.

Ha férjről van szó, nagyon nehezen adják vissza a pénzt.

A józan eszem mindig magammal hordom, és mindig megnézem, hogy megvan-e. Mert az alapszükséglet, olyan, mint a telefonom. El sem indulnék nélküle sehová.

A gyermeknevelés sokkal, de sokkal fontosabb dolog, mint a világ összes tőzsdepiaca és szófosó sales meetingje együttvéve.

Ha az ember a kezében tartja valakinek a szívét, és nem csupán egy sebészi beavatkozás erejéig, hanem életfogytiglan, az a szakmai követelményeken jócskán túlmutató, rendkívüli felelősség.

A férfi választóközönség hangosabb. És mivel hangosabbak, a gondolataikról meg az őket foglalkoztató ügyekről nagyobb betűkkel írnak az újságok.