Cecelia Ahern
Ahhoz, hogy valaki győzzön, másnak veszíteni kell. Ahhoz, hogy valaki győzzön, kell az is, hogy korábban elveszítsen valamit.
Az igazságban az a furcsa, hogy a felismeréseinket megelőző és a belőlük fakadó érzelmeink soha nem állnak egyensúlyban. Még az igazság sem tökéletes.
A szépség átok, elfedi előlünk a valódi szörnyetegeket. Sőt, azt sem látjuk miatta, hogy a valódi szörnyetegek nem az ágyunk alatt rejtőznek, hanem a fejünkben.
Az ember soha nem egyetlen személy. Egyrészt az az ember, akivé válnia kell, másrészt az, aki legbelül valójában. Én még nem tudom biztosan, milyen emberré kell válnom, de azt már tudom, ki vagyok. Szerintem tökéletes kiindulópont az újrakezdéshez.
A tanulság közös nevezőre hoz és láncszemekként kapcsol össze minket. A lánc végén zsebóra függ, amelynek számlapja a múló időt mutatja. Tik-tak, tik-tak, halljuk - a ketyegés megtöri a csöndet, ám hiába látjuk, az idő múlását gyakran nem érezzük. Pedig minden másodperc nyomot hagy az emberben, még ha csak jön és megy, és harsonaszó nélkül halkan el is tűnik. (...) Melengető érzés, ha elég idő jut, és ha fogytán az időnk, az hidegen hagy minket.
Egy nagyobb horderejű dolog jó néhány ember életére lehet hatással. Ugyanakkor egy kis dolog is rengeteg ember életét változtathatja meg. Mindegy, milyen jelentőségű dologról van szó, egy egész sor ember életére lehet hatással. Ezek a történések hoznak össze minket. Végtére is, ugyanolyan fából faragtak mindnyájunkat. Amikor történik valami, megszólal bennünk egy hang és összeköt minket egy adott helyzettel, a többiekkel. Olyanok vagyunk, mint a karácsonyfaizzók, a kis égők ugyanazon a vezetéken függnek, amely bárhogy kacskaringózik a fán, az égők egyszerre gyúlnak ki. Ha valamelyiknek halványul a fénye, ha nem alszik ki, a többi ugyanolyan erősen világít.
Az emlékeimet három csoportba lehet osztani: olyanok, amiket el szeretnék felejteni, olyanok, amiket képtelen vagyok elfelejteni, és azok, melyekről el is felejtettem, hogy elfelejtettem, amíg egyszer eszembe nem jutnak.
Még egy hirtelen viselkedésváltozás is teljes mértékben az adott személyiség keretei között történik. Az ember természetének ez a része végig benne szunnyad, és várja, hogy eljöjjön a pillanat, amikor felszínre törhet.
Szeretem megtartani magamnak a titkaimat. Így én szabom meg, hogy az emberek mit tudnak rólam.
Az, hogy a saját pénzemmel nem tudok bánni, nem jelenti azt, hogy ne tudnék sok pénzt keresni másoknak.
Amikor a családból távozik vagy maghal valaki, megváltozik otthon a dinamika. Az emberek helyezkedni kezdenek, átveszik a szerepet, amire mindig is vágytak, vagy olyan szerepbe kényszerülnek, amit soha nem akartak. Ezt senki sem veszi észre igazán, de a család folyamatosan változik.
Olyan feleséget akartam, aki jobb nálam. Csak később jöttem rá, miért: mert magam is jobbá akartam válni. Mintha az ő jósága valahogy átragadhatna rám.
Soha ne bízz meg olyan emberben, aki kéretlenül az asztalfőre ül más házában.
Ez vonatkozik az emberekre is: sokat elmond a személyiségükről, ha lusták gondozni a külsejüket.
Nem tudok félni olyasvalakitől, akinek jól ismerem az emberi arcát is.