Albert Camus

Az arisztokrácia nem is tudja másként elképzelni magát, csak bizonyos távolságban önmagától s a maga életétől. Meghal, ha kell, inkább megtörik, semhogy egy cseppet is meghajoljon.

Azt hisszük, megbüntetünk egy nőt a halálunkkal, pedig csak a szabadságát adjuk vissza.

Igazunkat, őszinteségünket, gyötrelmeink egész súlyát csak halálunk után ismerik el. Amíg élünk, ügyünk eldöntetlen marad, kételkedésnél egyebet nem kaphatunk az emberektől.

Még a magányban is az önteltség a legfontosabb.

Bizonyos koron túl minden ember felelős az arcáért.

Valaminek történnie kell: ez a magyarázata a legtöbb emberi vállalkozásnak.

A bűn maga állandóan a színpad előterében van, de a bűnöző épp hogy csak átsuhan rajta, hogy átadja helyét a következőnek.

Mások felett élni - ez az egyetlen módja annak, hogy minél többen lássanak és tiszteljenek bennünket.

Akinek nincs határozott jelleme, módszerrel kell pótolnia.

Csak a nagy vadállatoknak van joguk arra, hogy szabadjára engedjék a hangulataikat.

Az élet nem éri meg, hogy végigéljük.

Arról, amit nem ismerünk, mindig túlzott módon gondolkodunk.

Barátom, mondok neked egy nagy titkot. Ne várj az utolsó ítéletre. Megtörténik az mindennap.