Albert Camus

Ugyanarról nem ugyanúgy gondolkozunk reggel vagy este. De hol rejtőzik az igazság, az éjszaka gondolataiban vagy a déli észjárásban? Két válasz, két emberfajta.

Férj, a feleség és a haverok. A férjnek vannak jó tulajdonságai, szeret csillogni. A feleség hallgatag, de rövid, száraz mondataival lerombolja a hatást, amit drága hitvese kelt. Ezzel felsőbbrendűségét jelzi. A férj uralkodik magán, de szenved a megaláztatástól, így csírázik ki a gyűlölet.

A gondolat akkor vonz, ha van sava-borsa, ha eredeti, új és felületes.

A magány és az elszigeteltség (a kettő nem ugyanaz) hatására a végén gonosz és pletykás lesz az ember. De minden pillanatban gátat kell vetni önmagunkban a gonoszságnak és a rágalomnak.

Először is hallgatni kell - kiiktatni a közönséget és megítélni tudni önmagunkat. Figyelmes testkultúra és figyelmes tudatos élet egyensúlya. Felhagyni a nagyravágyással és a kettős - a pénz alóli, és hívságaink, gyávaságaink alóli - felszabadulás munkájának szentelni magunkat. Fegyelemben élni. (...) Fel kell számolni minden előző állapotot, és erőinket először abba kell fektetni, hogy semmit ne felejtsünk el, majd hogy türelmesen tanuljunk. Ezen az áron az esélyünk egy a tízhez, hogy megmenekülünk a legrútabb, a legnyomasztóbb sorstól: a munkába járó ember sorsától.

- Sok olyan "vonzó" férfit ismer, aki visszautasítaná egy csinos nő felkínálkozását? Halvérű az ilyen. - Maga halvérűségnek hívja a komoly érzelem hiányát. - Pontosan. (Legalábbis abban az értelemben, amelyben maga "komolynak" gondolja.)

Az a férfi, akinek érzéke van a játékhoz, mindig boldog a nők társaságában. A nő a közönsége.

Nincs időnk rá, hogy önmagunk legyünk. Csak arra szakítunk időt, hogy boldogok legyünk.

A politikát és az emberek sorsát olyan emberek alakítják, akiknek nincsenek eszményeik és nincs bennük nagyság. Akikben nagyság van, nem foglalkozik politikával. Ez áll mindenre. De most új embert kell teremtenünk önmagunkban. Most az kell, hogy a cselekvés emberei eszményekben hívő emberek is legyenek.

Természetes, hogy egy keveset adnunk kell az életünkből, hogy ne veszítsük el teljesen. Hat vagy nyolc órát naponta, hogy ne forduljunk fel az éhségtől. S végül is mindez hasznára válik annak, aki hasznot akar húzni.

A fecsegés - mennyire elviselhetetlen és lealacsonyító.

Ártatlan az, aki nem magyaráz.

Az irántam érzett szerelem engem semmire nem kötelez.

Az akarok lenni, amivé az élet tesz, nem akarok tapasztalatot csinálni az életemből. Én vagyok a tapasztalat, az élet formál, az élet irányít.

Sokkal több erő van abban az emberben, aki akkor jelenik meg, amikor meg kell jelenni.