Agatha Christie

A múltba már nem lehet visszalépni. Úgy kell elfogadni a tényeket, ahogyan jelenleg állnak. És néha bizony ez minden, amit tehetünk: vállaljuk a múlt tetteiért a felelősséget.

Vannak olyan helyzetek (...), amikor az ember nem sokat törődik a büszkeségével és a méltóságával. Más, erősebb érzelmek kerülnek előtérbe helyettük.

- Sajnos, engem a bűntények a legkevésbé sem érdekelnek. - Örömmel hallom (...), hiszen eszerint nincsenek bűnös titkai.

Minden nő bolond, aki decemberben bemegy a tengerbe, és úgy tesz, mintha a víz meleg lenne, csak mert pillanatnyilag szépen süt a nap.

Mire jó folyton csak a múltba zárkózni?! Miért kell ilyen görcsösen az elmúlt dolgokba kapaszkodni?!

Milyen abszurd gondolat a boldogság korának nevezni a fiatalságot, azt a kort, melyben a leginkább sebezhetőek az emberek!

Az élet tagadhatatlanul kínál valamiféle kárpótlást a kövér embereknek... Valami ínyenc zamatot... olyan élvezetet, melyet gyakran megtagad az előnyösebb vonalakkal rendelkezőktől.

Milyen igaz a mondás, miszerint az embernek azért kell dolgoznia, hogy megmeneküljön a feszültségtől, amit a gondolkozás kényszere jelent.

Férfiak és nők egyszerűen partnert cserélnek, ország-világ színe előtt, ahelyett, hogy illendően eltussolnák, és kellőképpen restellnék magukat.

Az a baj, hogy manapság voltaképpen minden illegális, amit tesz az ember - ezért van örökösen bűntudata.

Elterjedt az a nézet, mely szerint a detektívhistóriák leginkább a lóversenyre emlékeztetnek, ahol sok az induló, az esélyes ló és lovas. "A pénzedért arra fogadsz, akire akarsz." A közmegegyezés szerint az ilyen történetben a favorit nem hasonlít ahhoz, akit a lóversenypályán annak tartanak, vagyis: lehet kívülálló személy is. Nézzük meg, kiről tételezhető fel a legkevésbé, hogy a tettet elkövette, s ezzel tíz közül kilenc esetben munkánk véget is ért.

Ami azt illeti, egy cseppet sem érdekel a hitelesség. Ugyan ki pontos? Manapság például senki. Ha egy újságíró azt írja, hogy egy gyönyörű, huszonkét éves lány kinyitotta a gázcsapot, miután hosszasan nézte a tengert, majd búcsúzóul megcsókolta Bob nevű labrador kutyáját - és ezzel szemben kiderül, hogy a lány huszonhat éves volt, szobája nem is a tengerre nézett, a kutya pedig terrier volt, és Bonnie névre hallgatott, ugyan kit háborítana ez fel?

Az ember mindig veszélyben van: veszélyes a közlekedés, veszélyesek a bacilusok és még ezer dolog. Az ember meghalhat így is, úgy is. Mihelyt óvni kezdi magát, és a biztonságát tartja a legfontosabb szempontnak, akár meg is halhat, szerintem legalábbis.

- Azt hiszem, borzasztó veszélyesen kellene élni, már ha erre az embernek lehetősége adódik. De az élet, egészében véve, nagyon is ártalmatlan. - Azért vannak kivételes percek.