Agatha Christie

Amikor süt a nap, nem látjuk a holdat.

Manapság már senki sem törődik azzal, hogy mit csináltak az ősei. Ehhez túl gyorsan robog az élet.

Amikor érzi az ember, hogy nincs tovább - az ilyen napokon szoktak a dolgok összeroppanni.

Többnyire valami szörnyű tragédia előtt szokott (...) felfokozott boldogságot sugározni az ember. Érti, ugye, amikor valami már túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.

Mondjon valamit, amit erőszak nélkül meg lehet oldani! Ahhoz, hogy építhessünk, először a régit kell lerombolni, elpusztítani!

Mindenki a saját csillagát követi, bármerre vezesse is!

- Vannak, akik elfelejtik, hogy élet és halál kérdése a Jóistenre tartozik, és megölnek valakit, mert úgy ítélik, hogy ártalmas a civilizációra. - Örülök, hogy ezt mondja (...), bár végül is az Úristen is az emberek által hajtja végre az ítéleteit. - Az ilyen gondolkozás veszélyes lehet.

A legtöbb gyilkosság a pénz miatt történik. Vagy mondjuk úgy, anyagi haszon miatt. Aztán ott van a bosszú... vagy említhetném a szerelmet, a félelmet, a puszta, egyszerű gyűlöletet, a mások érdekében való cselekvést...

Az anyák (...) különösen könyörtelenek tudnak lenni, ha gyermekük veszélyben forog.

Amíg az ember fiatal és érzékeny, rengeteget tud szenvedni.

Az életben, ha sikert akarunk elérni, mindent jó előre ki kell számítani.

Nézzen oda! Ugye, milyen tisztán látszik a hold? Valóságos, létező valami. De ha feljön a nap, semmit sem látunk belőle. Ilyen volt a mi esetünk is. Én voltam a hold... amikor előbukkant a nap, Simon többé nem látott engem... attól fogva senki mást nem látott, megbűvölten nézte a napot... Linnetet.

Bár sokan nem hisznek benne, de igenis létezik női vonzerő. És ennek hatását persze csak fokozza a pénz.

- Hadd szóljak önhöz barátjaként! Temesse el a halottait! - Ezt hogy érti? (...) - Hagyja a múltat! Forduljon a jövő felé! Ami elmúlt, elmúlt, önmaga emésztésével már semmit sem tud megváltoztatni.