Agatha Christie

Szép régi szokás a karácsony (...). Erősíti a családi együvé tartozás értékét.

Tartsd az eszedben, semmi sem olyan unalmas, mint a ragaszkodás.

A házasság egészen különös dolog, s kétlem, hogy bárki kívülállónak - akár a házasságból származó gyermeknek is - joga lenne ítélkeznie fölötte.

Van egy bizonyosfajta béketűrés... engedékenység... amely a legrosszabbat hozza ki egy férfiból, pedig ugyanez a férfi, ha bátorsággal és határozottsággal kerülne szembe, egészen más emberré válna!

- Szóval te nem sokra értékeled a hűséget... hogy az ember hűséges egy emlékhez? (...) - Én abban hiszek, hogy a jelen a fontos, nem a múlt! Végezni kell a múlttal. Ha mindenáron ébren akarjuk tartani a múltat, azt hiszem, a végén már csak eltorzítva, teljesen felnagyítva... hamis szemszögből látjuk.

Nem, a gonoszság nemcsak az ember képzeletében él, a gonoszság létezik! Te, úgy látszik, ennek nem vagy tudatában. Én igen. Én érzem. Mindig is éreztem...

Én azt hiszem, a világ olyan, amilyenné az ember formálja.

- Ijesztő dolgokat művel a szerelem! - Ezért végződik tragédiával a legtöbb híres szerelmi történet.

Én csúnya vagyok, tudom, de éppen emiatt tanultam meg annyira értékelni a szépséget.

Ez a detektívmunka lényege: törölni kell a téves kiindulópontokat és elölről kezdeni.

Fennkölt érzés a tiszta szánalom.

Egy férfi nem akarja, hogy a partnerének fontosabb legyen, mint amilyen neki a partnere. (...) Egy férfi nem akarja, hogy valaki testét-lelkét birtokba vegye. Vannak nők, akik birtokolni akarnak, érti? Ez az enyém, hozzám tartozik! És ezt nem tudom elviselni; egyetlen férfi nem képes ezt elviselni! Inkább elmenekül, szabad akar lenni. Azt akarja, hogy a nő legyen az övé, és nem fordítva!

- Milyen gyerekesek tudnak lenni a férfiak. - Ez a teljességgel alaptalan állítás a nők egyik kedvenc kijelentése.

Az udvariasság barátok között nem elengedhetetlenül szükséges.