Agatha Christie

A kellően alkalmazott fegyelem (...) biztonságérzetet ad a növendékeknek, az erőszak azonban ellenállást kelt.

Ha az ember már öreg (...), sokkal jobban emlékszik egy olyan arcra, amit fiatalkorában látott, mint a tavalyiakra vagy a tavalyelőttiekre.

Az érző szívű és gyenge emberek gyakran hajlamosak az álnokságra. És ha úgy érzik, hogy az élet kisemmizte őket, akkor könnyen meginog az a kis vézna erkölcsi tartásuk.

Az ember csakugyan egyedül marad, ha elmegy az utolsó is, aki emlékezni tudott.

Jó anyagi körülmények közt nem nyílik betekintés az emberi természet sötétebb mélységeibe.

Milyen egyforma minden repülőtér (...). Valami különös névtelenség lengi körül őket. Mindegyik bizonyos távolságra van a várostól, ezért a hontalanság furcsa érzése fogja el az embert, mintha a semmiben lebegne. Utazhatsz Londonból Madridba, Rómába, Isztambulba, Kairóba vagy ahova akarsz - és ha repülővel utazol, halvány elképzelésed sem lesz arról, milyenek is ezek a városok. Ha megpillantod őket a levegőből, csupán kivilágított térképet látsz, építőkockákból épített valamit.

Vannak madarak, akik rabságban képtelenek énekelni (...). Így talán vannak olyan tudósok is, akik bizonyos körülmények közt nem tudnak kreatívan gondolkodni.

Egy őrült, aki istennek képzeli magát (...) ez történik, kedvesem. Újra és újra, végig a történelem során. S magával ragadja az egyes embert.

Felhalmozott gazdagság, tekintély, befolyásos családok - ez volt a múltban. De ma a hatalom az ifjúság kezében van. Az elmékben.

Találékonysággal, szerepjátszással, csalással, megvesztegetéssel, korrupcióval az ember szinte bármit elérhet. Ez olyasmi, amit alaposan fel kell mérni, és meg kell tervezni.

Én nem a szabadságot kerestem. Civilizált ember vagyok. A civilizált ember pedig tudja, hogy ilyesmi nem létezik. Csak a fiatalabb, éretlenebb generációk tűzik zászlajukra a szót: "Szabadság".

Vannak, akik a bűnnek és az erénynek egyforma odaadással hódolnak!

Mindenkinek megvan a maga metódusa. Ami engem illet, én mindig szíves-örömest egyesítettem a hasznosat a kellemessel.

Az irodalom a valóságból táplálkozik.