Agatha Christie
Kicsit bántja az ember önérzetét, ha higgadt szavakkal kénytelen ecsetelni kudarcát.
A veszekedések, a félreértések, a mindennapi élet torzsalkodásai mögött sokszor őszinte ragaszkodás rejlik.
Vannak ilyen... asszonyok... ügyesek, akár az ördög. Ha valaki ellentmond, hanyatt vágják magukat, becsukják a szemüket, és szenvednek, vagy idegrohamot kapnak.
A fiatalok semmit sem vesznek annyira zokon, mint amikor az idősebbek tanácsot akarnak adni nekik.
Mi a gonosz? És mi a jó? Századokon át változott a felelet. Amit maga le szeretne mérni, nem más, mint a bűntudat vagy az ártatlanság tudata. De az ilyesmi semmit sem bizonyít.
A rendes, jó férjnek való fickókat egyszerűen elhanyagolják.
Az ember, ha öregszik, szeret visszatérni a múlthoz. Szeretné átérezni, amit régen érzett.
Amikor fiatal lányok jönnek az emberhez, és kedves szóval szólnak hozzá, ó, de milyen kedvesen... az a vég! "Szegény öreg - mondják magukban - kedvesnek kell lennünk hozzá. Olyan borzasztó lehet neki."
Ki az, akit nem fogott el hirtelen valami fájó érzés, amikor újra átélt hajdanvolt élményeket, vagy újra hatalmába kerítette egy régi szenvedély? Ezt már megtettem valamikor...
A képzelet jó szolga, de rossz gazda!
A nők természetüktől fogva ilyenek. Ez az erejük, de ez a gyengeségük is. Tanulmányozzák környezetüket, elfogadják, s mivel realisták - letelepszenek, majd megpróbálják kihozni belőle a legjobbat.
Míg ki nem huny a fény, emlékezem rád, és nem feledlek a sötétségben sem.
Tudom, hogy gyakran bosszankodsz miattam (...). Akármit csinálok vagy mondok, feldühít. Nem tudom, miért van ez így, hiszen annyira igyekszem a kedvedre tenni; de mégis hiszem, hogy valami igazit jelentek neked. Az ember nem dühös olyanokra, akik nem számítanak.
Nem árt ismerni a szabályokat, már csak azért is, hogy megszeghesse őket az ember.
Facebook
Pinterest