Agatha Christie

Senki sem hős az inasa szemében. Talán mindenkinek kellene, hogy legyen egy inasa. Különben nagyon nehéz lehet folyton azon igyekezni, hogy megfeleljünk a többiek rólunk alkotott véleményének.

Szinte kivétel nélkül minden nőben él a vágy, hogy meghallgassa, mit jósolnak neki. Ezt már az általam ismert lányoknál is megfigyeltem. Ha együtt elmentünk egy vásárba, majdnem mindig nekem kellett fizetnem, hogy bemehessenek a jövendőmondó sátrába.

Az, hogy szegénynek születtél, még nem jelenti azt, hogy annak is kell maradnod. A pénz különös dolog. Oda megy, ahol igazán akarják.

Azt hiszem, az életben az egyik legfurcsább dolog az, hogy mik ragadnak meg az ember fejében. Gondolom, az ember megválasztja, miket jegyez meg. Valahogy muszáj választania.

Alapjában véve nem vagyok lusta. Azt hiszem, inkább arról van szó, hogy nyugtalan a természetem. Mindenhová el akarok jutni, mindent meg akarok nézni, mindenbe bele akarok vágni. Keresek valamit. Igen, ez az! Keresek valamit!

A végben ott a kezdet... Gyakran hallottam ezt az idézetet. Egész jól hangzik - de mit is jelent valójában? Létezik-e olyan pont, amelyre az ember odabökhet az ujjával és kijelentheti: ezen a napon ekkor és itt, ezzel az eseménnyel kezdődött minden?!

Nyomorúságos, didergő kis rikkancs voltam valaha. Emlékszem, akkoriban mennyire sóvárogtam mindaz után, amit most a magaménak mondhatok, a pénz nyújtotta kényelemért és luxusért, de sohasem a hatalomért. Pénzt akartam, de nem azért, hogy hatalmat szerezzek magamnak, hanem azért, hogy pazarlóan elköltsem - mégpedig magamra! (...) Azt mondják, pénzért nem lehet mindent megkapni. Nagyon igaz. Én azonban mindent meg tudok vásárolni, amit akarok. Ezért vagyok elégedett.

Léteznek bizonyos ősi erők. Legtöbbjüket elpusztította a civilizáció, de az anyaság mit sem változott az idők folyamán. Állatok, emberek e tekintetben egyformák. Az anya szeretete gyermeke iránt a világon semmivel sem hasonlítható össze. Nem ismer törvényt, könyörületet, mindent merészel, és lelkiismeret-furdalás nélkül eltapossa azt, ami az útjába áll.

Az a baj, hogy a fiatalok mind holtbiztosak abban, semmi sem létezhet a saját filozófiájuk határán túl, és mindjárt felizgatják magukat, ha valami kiábrándítja őket belőle.

Ezer ember közül csak egy képes meglátni a Jupiter holdjait. Azért, mert a másik kilencszázkilencvenkilenc nem láthatja, még nincs okunk kételkedni a Jupiter holdjainak a létezésében, és még kevésbé indokolt az ezredik embert bolondnak nézni. (...) Nagyon is lehetséges, hogy a ma hallucinációi holnap tudományosan bizonyított tényekké válnak.

Senki nem tudja megakadályozni a Végzetet. Milyen balszerencsés az a vízió, amely rombol, holott azért idézték fel, hogy megmentsen valakit.

Tulajdonképpen mi az őrültség? Biztosíthatom, hogy minél tovább tanulmányozzuk ezt a témát, annál nehezebb állást foglalnunk. Mindnyájunkban van bizonyos mértékű önimádás, és amikor ez odáig fajul, hogy azt gondoljuk, mi vagyunk Oroszország cárja, akkor bezárnak vagy megzaboláznak bennünket. Hosszú út vezet azonban odáig. És ugyan ki tudná pontosan megmondani, hol van az a pont, ahol meghúzhatjuk a határt, és bízvást kijelenthetjük: "Ezen az oldalon a józan ész uralkodik, a másik már a téboly birodalma." Ilyen ugyanis nem létezik.

Természetesen az ember ostoba (...). Az ostoba embereket meg rajtakapják, mindegy, mit csinálnak. De meglehetősen szép számmal vannak olyanok is, akik egyáltalán nem ostobák, és - hacsak nem rendelkeznek szigorú erkölcsi normákkal - félve gondolok arra, miket forgathatnak a fejükben.