Agatha Christie

Csak ennyi és ennyi hang van egy oktávban, és az ember mégis (...) több millióféleképpen kombinálhatja ezt a néhány hangot. Egyszer egy zenész azt mondta nekem, hogy az ember sose kaphatja meg kétszer ugyanazt a dallamot.

A kelekótyákra külön is vigyáz a gondviselés. Sose néznek körül, sose vigyáznak, mégis megússzák, még ha egy elefántcsorda előtt mennek is át az úttesten.

Háborúban tényleg jó hely a hadsereg, de békében fikarcnyit sem ér.

Én vagyok veszedelmes. Mindig is az voltam (...). Szokásommá vált belerohanni a veszélybe. Nem, nem is szokást mondanék. Inkább szenvedélyem. Akár valami kábítószer. Nekem ez olyan, mint a kábítószer rabjainak az a helyes kis heroingolyócska, amit időnként le kell nyelniük, hogy az élet színes és ragyogó legyen, hogy érdemes legyen leélni. Ez így van rendjén. Vagy belehalok, vagy nem, majd elválik. Kábítószert sosem szedtem, sosem volt rá szükségem, a veszély volt a kábítószerem. De aki úgy él, mint én, veszélyt és romlást hozhat másokra.

Hogy is van ez manapság... ezek a szegény kis fiatalkák. Bár némelyiküknek van anyja, de az se sokat ér - ezek az anyák nem tudják megóvni lányaikat az ostoba afféroktól, törvénytelen gyerekektől, korai, szerencsétlen házasságoktól. Nagyon szomorú.

A rendes nőknek szükségük van rá, hogy elszórakozzanak egy kis pletykával. Meg kell tudniuk, hogy mi történik körülöttük, hogy kétszer kettő mikor négy, és mikor lehet ötöt is kifacsarni belőle! Az ilyen nők senkinek sem ártanak. Jártatják a szájukat, de készségesek, ha az ember bajban van.

A különböző mesterségek megváltoztatják az ember látószögét!

Meg kell tanulnunk, hogy a kellemetlenségeket is elviseljük. Jó dolog cuclit dugni a kisbaba szájába, hogy ne sírjon. De idővel le kell szoktatni róla.

Sohasem könnyű idézni egy beszélgetést, és pontosan beszámolni arról, amit a másik fél mondott. Az ember mindig hajlamos rá, hogy azt idézze, amit az ő véleménye szerint a másik mondani akart. Később már konkrét szavakat ad a szájába.

A társalgás mindig veszedelmes, ha az ember el akar titkolni valamit!

Az ember eleinte figyel... aztán lankad a figyelme... gondolatai elkalandoznak, és hirtelen észreveszi, hogy elmulasztott valamit!

Az a baj (...), hogy mindenki nagyon is sokat foglalkozik mások betegségeivel. Azt hiszik, hogy ha valaki elmúlt ötvenéves, annak már feltétlenül meg kell halnia agyvérzésben vagy infarktusban vagy valami effélében. Üres locsogás! Ha valaki azt mondja, hogy semmi komoly baja, szerintem úgy is van.

Ahogy az ember öregszik, egyre jobban megszokja, hogy meghallgason másokat.

Az olyan embert, aki folyton színpadon érzi magát, könnyen félreismerhetjük (...). Akkor sem vesszük komolyan, ha őszintén csinál valamit.

A szerelem, a gyűlölet, a vágy - végső soron nem ugyanaz-e? Egység a hármasságban.