Agatha Christie

Szóval gondolkodik, mi? Nem is olyan rossz elfoglaltság. Manapság mindenki csak ide-oda szaladgál. Ha az emberek nyugton ülnének, és elgondolkodnának egy kicsit, mielőtt cselekszenek, sokkal kisebb volna a zűrzavar.

A hallgatásnak nincs semmi értelme. A dolgok attól nem változnak meg, hogy beszélünk róla vagy nem.

Ha az emberben egyszer kialakult az a kényszerképzet, hogy csak ő tudja, ki élhet és ki nem, félúton van afelé, hogy a lehető legveszélyesebb gyilkos váljék belőle, arrogáns bűnöző, aki nem a haszonért, hanem az elvért gyilkol.

A háborúban nincs helye magánjellegű ítéletnek.

Némelyeknek megadatik az a különös képesség, hogy kifürkésszék mások legrejtettebb titkait is.

A hazugság nem mindig a bűntudat jele (...). Vannak született hazudozók is.

- Drága barátom, az ember mindig kiadja magát, hacsak meg nem fogadja, hogy egész életében csukva tartja a száját. A beszéd a leghatásosabb leleplezés. - Még akkor is, ha valaki hazudik? (...) - Igen, madame, mert nyomban tudni lehet, miféle az a hazugság.

Soha életemben nem voltam lágyszívű vagy könyörületes, de úgy hiszem, a korral együtt kialakulnak az ilyesfajta tulajdonságok.

Hát megtudhatja bárki az igazat bármiről is?!

Az emlékezet csodás ajándék. Segítségével a múlt sosem válik múlttá.

Egy orvosnak mindig figyelnie kell a betegeit, az arckifejezésüket, az arcszínüket, lélegzetvételük gyorsaságát, nyugtalanságuk legkisebb jelét - egy orvos mindezt automatikusan észreveszi, anélkül, hogy tudatában volna az észlelésnek.

Milyen nehéz is az orvos élete! (...) Mindig ki van téve a zsarolásnak. A legártatlanabb ügyeknek is olykor botrányszaguk van. A rossznak még az árnyékát is kerülnie kell egy orvosnak, vagyis állandóan résen kell lennie.

- Bár a részletek eltérhetnek, a lényeg ugyanaz. Bármily furcsának tűnjék is, a bűnöző mindig így árulja el magát. - Az ember minden eredetiséget nélkülöző állat.