Agatha Christie

- Mi köze a múltnak a jelenhez? - Az ember azt hinné, semmi. De mindig marad hátra valami, ami nem feltétlenül kellemes.

Mindent tudunk, de nem mindig áruljuk el, hogy mi az, amit tudunk.

Hogyha az emberek összefognak, elképesztő, hogy mi mindent elérhetnek. És sok mindenre rá tudnak venni másokat is.

Az ember nem törölheti el a múltját. Akkor sem, ha jó, akkor sem, ha rossz (...), nem felejtődik el sem az, ha bűnöző valaki, sem az, ha hős.

- Azt akarod mondani, hogy ami elmúlt, elmúlt, és hajdan történteknek semmi köze a mához? De bizony van! (...) Olyan furcsa módon kapcsolódnak össze a dolgok, ahogyan közönséges halandó nem is gondolná! - Azaz valami azért történik meg most, mert valami más megtörtént a múltban? - Valahogy így. Láncreakció. Ok-okozati kapcsolat. Olyan, akár a gyöngyfüzér. Gyöngyszem, láncszemek, aztán megint egy gyöngyszem.

Azt hisszük, hogy már nem érhet bennünket meglepetés, hisz' annyi mindenen mentünk keresztül, háborúk, forradalmak, békekötések, kormányválságok és új kormányok. Pedig ostobák vagyunk. Mit tudunk a környezetszennyezésről? Az ismeretlen gázok hatásáról? A kémikusoknak is vannak titkaik, a haditengerészetnek is, a hadseregnek, a légierőnek, mindenkinek. És ezek nem csak a ma titkai. A múltban is voltak hadifejlesztések, amiket ezért vagy azért félbe hagytak, s most esetleg újra elővették őket.

- Tudod, most, hogy érett korba léptél, félek, hogy veszedelmes gondolataid támadnak szép, segítőkész társnőkkel kapcsolatban. - Nem tudod te megbecsülni a hűséges férjedet (...). - A barátnőim mind azon a véleményen vannak, hogy egy férjnél soha nem lehet tudni. - Akkor rossz barátnőket választottál.

Én már semmit nem tartok elképzelhetetlennek. (...) Ennyit legalább megtanultam. A valóságban minden megeshet. A leghihetetlenebb dolgokról kiderül, hogy létező veszedelem.

A múlt nem maradt hatástalan. A következményei érezhetőek.

A gyerekeknek nem a pénz számít. Egy darab ócska madzaggal is remekül el tudnak játszani. Egy kitömött, gombszemű rongymackó is a kedvencük lehet. A gyerekek a maguk módján viszonyulnak a játékokhoz.

Az emberek annyi mindenről hallanak (...) és soha nem tudhatod, hogy mit értettek félre. Már úgy értem, hogy tényleg azt hallották-e, amiről beszélnek. Vagy egyáltalán, hogy az igazat hallották-e.

Ha valami a régmúltban történt, még nem jelenti azt, hogy nincs köze a mához. Megmagyarázhat bizonyos dolgokat.

Vannak, akik a csúcsra másznak, vannak, akiket feltuszkolnak.

- Csak tudni szeretnék a tényeket. Egyszerűen csak tudni. Ilyen az emberi természet. Ezért fedezünk fel dolgokat. Ezért repülünk a Holdra, ezért szállunk le a tengerek mélyébe, ezért akarjuk, hogy az Északi-tenger természetes gázai lássanak el bennünket oxigénnel, ne pedig az erdő fái, növényei. Örökösen kutatunk. Puszta kíváncsiságból. Kíváncsiság nélkül olyanok lennénk, mint a teknősbéka. Nagyon kényelmes életet él. Télen alszik, nyáron él. Nem érdekes, de nagyon békés. Másrészről viszont... - Másrészről az ember a mongúzhoz hasonlít.

Az ember örökösen a régi cimborákról fecseg, hogy mi történt velük. És kiderül, hogy vagy meghaltak, ami rettenetesen meglep, mert eszedbe sem jut, hogy ők is halandók, vagy még nem haltak meg, amitől még jobban meglepődsz. Bonyolult ez a világ.