Agatha Christie

Valahogy minél öregebb leszek, és minél többet látok, embereket, szomorúságot, betegséget, meg mindent, annál jobban sajnálok mindenkit. Mondhatom, néha nem tudom, mi lett azokból a jó öreg, szigorú elvekből, amelyekre a nénikém nevelt. Igen vallásos asszony volt és módfelett kényes. Nem volt olyan szomszédunk, akinek ne tudta volna oda-vissza az összes hibáit.

Egy közösség lelkiállapota közvetlenül a vezetőtől függ.

Beszéltem már azokról az asszonyokról, akikben bajt hozó varázserő van. De a férfiakban is van ilyen varázserő. Vannak férfiak, akik minden erőfeszítés nélkül csak úgy vonzzák magukhoz a nőket. Ezt hívják manapság szexepilnek!

Nincs még egy olyan erős gyűlölet, mint annak a férfinak a gyűlölete, aki akarata ellenére kényszerül szerelemre.

Jól ismert tény, hogy tetteink indítékait illetőleg mindnyájan hajlamosak vagyunk becsapni önmagunkat. Ösztönösen azt az indítékot választjuk ki, amelyik a legjobban hangzik!

Jómagam meglehetősen elfogult vagyok a hazugok javára. Annak a nőnek, aki nem hazudik, nincs képzelőtehetsége, és nincs benne együttérzés.

Meghökkentő, hogy a gyerekek mennyire nem felejtik el, ha valami megrázkódtatás éri őket.

A régészek csak azt nézik meg, ami a lábuk előtt hever. Az ég és a mennyország nem létezik számukra.

Zárt közösségben az ember hajlamos lesz a kicsinyességre.

Egy kiegyensúlyozott, gondolkozó elme számára (...) nincs helye az ösztönök játékának, nem belső sugallatra találjuk el az igazat. Találgatni persze lehet; vagy sikerül, vagy nem. Ha sikerül, azt mondjuk, ösztönösen megéreztük, mi a helyes válasz. Ha nem sikerül, nem beszélünk róla többet. De amit gyakran ösztönös megérzésnek nevezünk, az valójában logikus következtetés vagy tapasztalaton alapuló benyomás. Mikor egy szakértő úgy érzi, valami nincs rendjén egy festménnyel, egy bútordarabbal vagy egy csekken az aláírással, valójában egész sereg apró jelre és részletre reagál ezzel az érzésével. Nem kell részletekbe merülnie, elég a tapasztalata, az eredmény pedig: határozott benyomás a rendellenességről. De ez nem ösztönös megérzés, ez tapasztalaton nyugvó benyomás.

Nincs veszélyesebb annak, akinek titkolnivalója van, mint a beszélgetés. A beszéd - mondta nekem egyszer egy bölcs öreg francia - az ember találmánya, hogy megakadályozza a gondolkodásban. Azonkívül csalhatatlan eszköze annak, hogy fölfedezzük, mit akar titokban tartani. Az emberi lény nem tud ellenállni a beszélgetés kínálta alkalomnak, hogy kifejezze személyiségét és leplezze önmagát. És mindig elárulja magát!

Ha eléggé nagy és fontos személyiség valaki, akkor meg kell kímélni az apró bosszúságoktól. Ha ismételten a homlokára száll egy légy, és majd' megbolondul a csiklandozásától... mit csinál? Megpróbálja agyoncsapni a legyet. Ő a fontos, nem a légy. Megöli a legyet: vége a bosszúságának. Tettét ésszerűnek és jogosnak tartja. Egy másik ok, amiért megöli a legyet, ha történetesen szenvedélyesen híve a tisztaságnak. A légy ragályt terjeszthet, veszélyes a társadalomra, a légynek pusztulnia kell! Ugyanígy működik a tébolyult bűnöző elméje.

A nők nagyon furcsák. Váratlanul kegyetlenek, néha meg váratlanul gyöngédek.

A nők, még a legkiválóbbak is, kissé rosszhiszeműek más nők megítélésében.