Agatha Christie

- Megtanultam, hogy... hogy ne mutassam ki az érzéseimet. (...) - Nincs olyan álarc, amelyik félre ne csúszna néha.

Az ember tudja magáról, hogy hol áll: ez már maga is áldás.

Az emberi agy hozzá van szokva, hogy bizonyos mennyiségű feszültséget elviseljen. A krízisek, amikor például egy alapvetően tisztességes emberből bűnöző lesz, mindig valami kis semmiség miatt szoktak kirobbanni. Ezért van az, hogy a legtöbb bűntett érthetetlen. Mert az okuk tíz esetből kilencben az a bizonyos kis semmiség, az a kicsi többletteher: az utolsó csepp a pohárban.

Miyenek az ember évei húsz és negyven között? Meg van béklyózva, lekötik mindenféle személyes és érzelmi viszonyok. Ez elkerülhetetlen. Ilyen az élet. De utána új szakasz következik. Az ember elmélkedhet, megfigyelheti az életet, felfedezhet ezt-azt másokról és az igazat önmagáról. Az élet valóságossá válik... jelentőségtelivé. Kerek egésznek látjuk. Nem csupán egy jelenetnek - annak a jelenetnek, amelyet magunk, mint színészek, alakítunk.

Különös ez a primitív ösztön: az ékességek szeretete. Visszanyomozható egészen a paleolit korszakig. A női nem egyik legelső ösztöne.

A régészt mindig fel lehet ismerni. (...) Soha nem az eget nézi, nem is a hegyeket, és nem érdeklik a természet szépségei. Lehajtott fejjel jár, mindig keresgél.

Tapasztalatom szerint éppen az igazság miatt szokott mindig légy esni a levesbe. A házasélet alapja, hogy a nőknek igenis hazudni kell. Mert azt szeretik!

A test csak hangszer, amin megszólal a dallam. Lehet ez egy szomorú, fáradt dallam. De lehet vidám is, tele életörömmel.

Megalázkodni egy házasságban - ez teljes kudarchoz vezet! Nem várhatjuk el egyetlen nőtől sem, hogy ezzel felvegye a harcot.

Soha nem szerencsés, ha az ember védekező alapállásból közelít a nőkhöz. Akkor olyannak fogják látni, amilyen képet önmagáról sugall - és meg is érdemli!

Mondani könnyű, hogy nem tűröm tovább... de mi tehetek?

Az asszonyok az igazi szenvedélyt képesek ízekre szedni, amiből aztán semmi hasznuk sincsen, de egy romantikus kalandot be lehet tenni a szekrénybe levendula közé, és elő lehet szedni nézegetni hosszú éveken keresztül.

Mi élvezet van abban, ha az ember úgy randevúzgat egy lánnyal, hogy a felesége egyenesen rábeszéli erre? A fenébe, ez nincs így rendjén! Hiszen akkor pont az az izgalom, hogy ő most egy csavarogni elszökött kan kutya, hogy ő az erős férfiember, aki tűzzel játszik - pont ez az érzés hervad el, és szárad ki végleg, dicstelenül.

Van az úgy, hogy a szavak teljesen hatástalanok, amikor elhangzanak, s csak később kapnak jelentőséget.

[A nők] szeretik azt hinni, hogy az ösztön az a különleges fegyver, amivel Isten őket felruházta. Minden olyan esetre, amiben igazuk van, kilenc olyan esik, amiben az ösztönük téved.