Agatha Christie

Túlzásnak tetsző elképzelések gyakran nem túlzások. Csak olyan dolgok, amiket korábban nem hallottunk, vagy amiről korábban nem gondolkodtunk.

Ha egy férfinek pompás agya van, nem olyan nővel akar beszélgetni, akinek ugyanolyan pompás agya van. Fárasztó volna. Szívesebben választ egy kedves csacskaságot, aki meg tudja nevettetni.

Nem lehet úgy megoldani egy problémát, hogy az ember karosszékben üldögélve olvas róla az újságban.

A zsenik nagyon közel vannak a választóvonalhoz, és bármelyik pillanatban átkerülhetnek a túloldalra.

Jobb, ha az ember a dolgok elébe megy. Mert azok aztán nem mindig jönnek helybe.

Ha helytelenítjük is valaki viselkedését, ez még nem mentesít attól, hogy azért ne szeressünk bele.

A jómód minden egyéb külsőségeivel is nyugodhatik ingadozó alapokon.

Mindig a legprózaibb megoldás áll legközelelebb az igazsághoz.

A beszéd az ember találmánya, hogy ne kelljen gondolkodni.

Nem jó, ha a család kifogásolja a gyerekek barátait. Rendesen maguktól is kinövik őket.

Az ember járkál, olyanok között, akiket jól ismer, az arcukba néz - és az arcok egyszer csak megváltoznak - már nem ismerős néz rád - hanem idegen - kegyetlen idegen.

Ne feledd: aki hallgatózik, sose hall jót magáról.

- Apa és anya sohasem aggódik. Egyáltalán nem olyanok, mint általában a szülők. - Ami talán nem is baj. Több gyerek sínyli meg a beavatkozást, mint a be nem avatkozást.

- Fura, hogy kinek milyen a szobája. Sok mindent elárul a lakójáról. (...) - Az is elég fura (...), hogy kinek ki a házastársa, nem?

Az emberek olykor roppant meglepően viselkednek. Meg vagyunk győződve valamiről, aztán kiderül, hogy óriásit tévedtünk. Nem mindig - de gyakran.