Agatha Christie

Annak, aki odafigyel, a hazugság legalább annyit mond, mint az igazság. Néha többet is.

Ilyen az élet! (...) Nem hagyja magát szépen elrendezni, ahogy szeretnénk. Nem hagyja, hogy megússzuk az érzelmeket, hogy csak az ész, az értelem szabályai szerint éljünk! Hiába mondanánk: "Ennyit akarok érezni, többet nem!"

Egy szép tavaszi reggel felbukkan egy leányarc, és a létezés jól megszervezett rendje egyszerre felborul.

A legtöbb férfi ilyen: ha csak lehet, elkerülik a betegszobát. Nem tehetnek róla, ilyen a természetük. És ez nem jelenti azt, hogy nincs bennük jóérzés, egyszerűen félnek attól, ami megzavarhatja a lelkivilágukat.

Mondok én neked valamit. Hogy apád volt-e vagy sem, már nem számít. Manapság a gyerekek nem sokat törődnek a szüleikkel, ahogy én látom, és a szülők sem igen vannak oda a gyerekeikért. Akárhogy is, felesleges a múlton rágódni és érzékenykedni. Aki él, az éljen, nem tehet mást, és bizony az se mindig egyszerű!

Nem okos dolog túlságosan szeretni valakit. Kamasz lányokkal elég gyakran előfordul.

Az ember azt teszi, amit a legjobbnak vél, de olyan nehéz eldönteni, mi a jó, mi a helyes.

Tudod (...) azt hiszem, tökéletes házasság lesz a miénk. Szeretjük egymást, de túlzások nélkül. Barátok vagyunk. Az ízlésünk nagyjából egyezik. Mindent tudunk egymásról. Élvezzük a rokoni kapcsolat minden előnyét, anélkül, hogy a vérrokonság hátrányaitól szenvednénk. Én téged soha meg nem unlak, olyan megfoghatatlan lény vagy.

Vannak nők, akik annyira... nem is tudom, annyira ragadnak az emberre... imádattal és kutyahűséggel csüggnek rajta, és minden ragacsos körülöttük az érzelmektől. Az ilyesmit nem bírnám elviselni. Veled sohasem lehet tudni... sohasem lehetek egészen biztos a dolgomban. Bármelyik pillanatban megeshet, hogy hűvös és szenvtelen modorodban tudtomra adod, hogy meggondoltad magad, csak így, egyszerűen, még a szemed sem rebben. Izgalmas nő vagy! Mint egy műalkotás... befejezett, tökéletes!

Ostoba dolog, hogy egy férfi - egy mindennapi, igenis, tökéletesen mindennapi fiatal férfi - ilyen hatással legyen az emberre! Elég megpillantani, s a világ örvényleni kezd körülötte, amikor pedig megszólal, legszívesebben elsírná magát. Azt mondják, a szerelem csupa gyönyörűség - ő meg mindig tele van feszültséggel, hogy szinte fáj.

Ha valaki hazudik a szájával, néha elárulja az igazat a szemével.

Az emberi jellem mindaddig megismerhetetlen, amíg el nem jön a próbatétel napja. Ez a próbatétel legtöbbünknél az élet korai szakaszában jön létre. Az ember eléggé hamar szembekerül azzal a ténnyel, hogy meg kell állnia a maga lábán, szembe kell néznie a veszélyekkel és nehézségekkel, és hogy a maga módján kell megbirkóznia velük. Ami lehet egyenes mód és lehet csalárd - de bármelyik is, az ember rendszerint már korán megtudja, hogy milyen fából faragták.

Azt tartják (...), hogy vétkeink ára a halál. De előfordul, hogy fényűzés az ára. Nem tudom, melyik az elviselhetetlenebb. Távol a meghitt családi élettől, melynek valódi értékét csak akkor érti meg az ember, ha vissza már nem vezet út.

Vannak emberek (...), akikkel mélységesen együtt érzünk... akiket mélységesen sajnálunk, mert hatalmas terhet cipelnek.

Megváltoztam. Elmentem három... négy évre. És most, hogy visszajöttem, másmilyen vagyok, mint mikor elmentem. És mindenütt ez a tragédia. Aki más emberként jött haza, annak ismét be kell illeszkednie. Ha az ember elmegy, és másként él, közben óhatatlanul ő maga is megváltozik!