Agatha Christie

Ha az ember hazudik, igyekezzék művészien hazudni, tálaljon fel romantikus, érdekes, meggyőző hazugságokat!

Maga még fiatal, leányom. Még nem tudja, mennyi élni akarás szorult az öreg emberekbe. Aki megérte a hetven esztendőt, nem adja fel egyhamar. Az még évtizedekig akar élni.

Engedményt kell tennünk a kornak, amelyben élünk.

Megvolt benne az örökké éhes, érdeklődő kíváncsiság az élet iránt, amely az elmélkedés embereinek sajátja, de nem jellemző a cselekvés embereire.

Nagyon nehéz hosszan kedvelni egy olyan férfit, aki mindent egy kicsit jobban tud csinálni, mint magunk.

Ebben az életben folyton az történik, amire nem számít az ember.

Olyan sok jószívű embernek nincs esze. 

Amikor összeházasodtunk, nem sokat tudtunk egymásról, szinte semmit a másik rokonságáról, családi hátteréről. Azt hittük, az nem számít. Azt hittük, semmi se számít, csak az, hogy klasszul érezzük magunkat egymással. Nos, az első fordulónak vége.

Milyen sokan járnak olyan helyeken, tűnődött, ahol igencsak azt szeretnék, ha nem látná őket senki!

Beszélgetnie kell. Sokat. Aki sokat beszél, előbb-utóbb kimondja az igazságot, vagy kimond egy hazugságot, amellyel elárulja magát.

Folyton mindenkit csak nevelnek vagy továbbképeznek. Így születnek az önálló ötletek és gondolatok az agyakban. Hazajönnek, s azt mondják, amit gondolnak. Csakhogy az a baj, hogy gondolkodni nem tanították meg őket. Legalábbis a legtöbbjét nem.

Az éjszaka falun sokkal komorabb, mint az ismerős zajokkal teli, közönyös városban, ahol biztonságban érzi magát az ismerős, megszokott tömegben. Nincs magányosság... de itt...

Egyébként pedig annyi pletyka... csúnya pletyka van forgalomban arról, milyen ellentétek keletkezhetnek két nő között, akik együtt laknak... milyen beteges indulatok törhetnek elő és vezethetnek erőszakhoz.

A háború tönkretette az erkölcsöket. Az idők megváltoztak.