Agatha Christie

Ha olyat kérdeznek az embertől, amire tudja a választ, egyáltalán nem nehéz hatásosan bűvészkednie.

A tisztességes emberek, akik valami becstelenséget követnek el, szeretik megőrizni a látszatot. Szeretik úgy tálalni a dolgokat, hogy ők közben tiszták maradjanak...

Ez a baj mindenütt (...). Ezt látom, mióta csak leszereltem. A háború hagyta ránk. Rosszindulat. Ellenségeskedés. Ott van mindenütt. A vonaton, a buszon, a boltokban, a munkások, a hivatalnokok, sőt a parasztok között is. A bányákban, gyárakban pedig, azt hiszem, még ennél is rosszabb a helyzet.

Nyugodt, megfontolt, törvénytisztelő nőkkel gyakran megtörténik, hogy sötét gazemberekbe habarodnak bele.

A férfiakat csak a férfiak tudják igazán megítélni.

Ebben a pillanatban mégis csak anya volt, csak anya, és semmi más - aki bármilyen eszközzel, legyen az tisztességes vagy tisztességtelen, meg akarja oltalmazni gyermekét. Hajlandó lett volna akár foggal és körömmel is harcolni.

A boldog emberek azért nem viszik semmire, mert olyan jó viszonyban vannak önmagukkal, hogy fütyülnek mindenre.

A legtöbb sikeres ember boldogtalan. De éppen ezért vannak sikereik - kénytelenek mindig abból meríteni önbizalmat, hogy elérnek valamit, amire a világ felfigyel.

Tudta, hogy kevés asszony képes olyan intenzíven, reménytelenül szeretni, mint ő! Szívesen halt volna a férjéért; kész volt hazudni, mesterkedni, szenvedni érte! Ehelyett büszkén és rezerváltan elfogadta a számára kijelölt helyet.

Hiába hal meg valaki, ha tovább él az ember emlékezetében.

Micsoda képtelen ostobaságokat hord össze az ember, ha szerelmes! Annak idején nem hangzott olyan ostobán, de így, higgadtabban felmelegítve! Miért nem tudják a nők elfelejteni az ilyesmit? A férfiak nem szeretik, ha folyton emlékeztetik őket, milyen szamarak voltak.

Az volt a baj, hogy túl gyakran találkoztak. Nem lehet egy viszonyt állandóan forrponton tartani. Ritkábban kell találkozniuk - lazítani kell egy kicsit.

Élvezem, hogy gonosz vagyok. Igen. (...) Határtalanul élvezem. Sok mindent láttam az életben, Ruth. Szinte mindent kipróbáltam már. Voltam színész, boltos, pincér, segédmunkás, hordár és cirkuszi kellékes! Szolgáltam matrózként egy teherhajón. Részt vettem az elnökválasztási kampányban egy dél-amerikai köztársaságban. Ültem börtönben! Csak két dolgot nem csináltam még: nem robotoltam becsületesen egyetlen napig sem, és még soha nem fedeztem magam a költségeimet.

Az ember nem gondolkozik el az anyján, az apján, a nővérén vagy a nagynénjén. Egyszerűen léteznek, legközelebbi családtagok, mindenféle kérdőjel nélkül. Az ember nem gondolkozik el rajtuk, mint embereken. Még csak azt a kérdést sem teszi fel magának, hogy milyenek.

Az élet olyan, mint egy vonat (...). Megy tovább. És jó is, hogy így van. (...) Mert a vonat végül eljut az úticéljához.