Agatha Christie

Kockázatot vállalni mindig érdemes, nem? (...) Legalábbis, ha az ember érzi, hogy igaza van.

Ilyenek a mai fiatalok. Dühösek, ha az ember figyelmezteti őket.

A szülőkkel levelezni olyan, mint kiskutyát etetni. Valami megnyugtató falatra vár mindegyik éhes száj.

Az egyik legfontosabb dolog az életben, hogy érezze az ember, mikor kell visszavonulnia. Mielőtt a képességei megfogyatkoznak, mielőtt az ítélete elbizonytalanodik, amikor még érzi, hogy belefáradt a dolgokba.

A férfiak és a nők másképp viselkednek ugyanazokban a helyzetekben. (...) Valójában a férfiak tartoznak az érzékenyebb nemhez. A nők kemények.

A balszerencse megacélozza a jellemet.

Ha az ember tett valamit, azzal még nem fejeződött be minden. Inkább elkezdődik... és az embernek el kell határoznia, mi lesz a következő lépés... hogy mi a fontos és mi nem.

Csak a kortársak hiszik el az embernek, ha őszintén elmondja a gondolatait. A fiatalok ellenben azt gondolják, hogy az öregek fantáziálnak és összevissza beszélnek.

A szobrászat nem olyasmi, amit elhatározunk, és sikerrel véghezvisszük. A szoboralkotás hatalmába keríti az embert, nem hagyja nyugton, gyötri, üldözi, úgyhogy előbb-utóbb kénytelen kiegyezni vele. Akkor egy rövid ideig megpihenhet, amíg újra nem kezdődik az egész.

Amit személyiségnek nevezünk, az nem volna egyéb, mint a megformálás, valaki gondolatának a lenyomata? Kinek a gondolata? Istené?

Az utazás nemcsak az elmét csiszolja, hanem időnként azzal a következménnyel jár, hogy az ember furcsa ismeretségekre tesz szert.

Mit értenek a legtöbben azon, hogy "nagyon fiatal"? Valami ártatlant, gyámoltalant, tehetetlent. Pedig a fiatalság nem ilyen! A fiatalság nyers, erős, hatalmas... igen... és kegyetlen! És még valami... a fiatalság sebezhető.

Lehet, hogy azért, mert már öreg vagyok (...), de a fiatalok védtelensége mindig könnyeket csal a szemembe. Az ifjúság nagyon sebezhető. Nagyon kíméletlen... nagyon magabiztos. Nagyon nagylelkű és nagyon követelőző.

Már semmi sem valóságos... egyetlen kavargó örvény a világ. Ami fekete volt, most fehér, ami fenn volt, lenn van, ami kelet volt, nyugat lett. (...) A világ sose lesz már az, ami volt. Ha legalább volna valami, csak egyetlenegy dolog, ami normális, amiben meg lehet kapaszkodni.

Az igazság kétélű fegyver.