Ady Endre
És sebeimet tapogattam, Fájtak, égtek förtelmesen, De mikor kaptam, hogyha kaptam? Hol jártam én, Hát éltem már én? Ki sírhat most tán énmiattam, Ki vagyok és merre megyek?
S tudtam nagyszerűen, költősen szeretni, Valaki számára egyetlenegy lenni, Úgy-úgy elborulni részeg szerelemben, Hogy bolond álmokban sem lehetne szebben
Tudtuk, hogy az ember esendő S nagyon adós a szeretettel: Hiába, mégis furcsa volt Fordulása élt s volt világnak. Csúfolódóbb sohse volt a Hold: Sohse volt még kisebb az ember, Mint azon az éjszaka volt: Különös, Különös nyár-éjszaka volt.
Ha fölcsendül egy hang a multból: A Te ezüst hangod repül felém S én úgy foglak áldani újból, Mint szerelmünknek édes reggelén; Ha epedő dal száll föl szivemből, Teneked legyen szentelve dalom, Hiszen Te voltál, aki szeretni, Aki dalolni Megtanitottál, édes angyalom!
Van olyan perc, mikor szívünkben Az élet lángja fellobog, Van olyan perc, mikor azt hisszük, Hogy lehetünk még boldogok.
Megint megvertek, kirudaltak, Megint nem vagyok senki, Megint fogd meg a kezem, Hívj, akarj megint Másoktól elszeretni.
Egy forró csók, egy ölelés... Lázas szivünk összedobogna... Aztán jöhet, mit bánom én, A kárhozatnak égő pokla! ...Nincs kárhozat, mely ily gyönyörre Eléggé gyötrő, kínos volna!
De majd, ha egyszer - valami csodából - A régi lángot visszanyerhetem, Megéneklem e szomoru szerelmet, Akkor tán nem fáj, ha emlékezem...
Elválunk most már. Te is elmégy, én is. Hogy összeforrott a mi sorsunk mégis.
Nem jó kép itt az "őszi napsugár", Mit mi érzünk, nem késő szerelem. A szerelem nem szánalomra vár S te szánalomból érzel csak velem.
Rejtegetem szivem mélyén, Féltve, fájón a nagy titkot: Hogy feledni el nem tudlak, Hogy nem leszek soha boldog!
Ime, megköszönöm neked, hogy vagy, Hogy hallottál valaha rólam S ha csak egy kicsit is mulattat szeszélyem: Jól van.
Kezdetben tán nem is hevültünk S mégis: Szép, ócska, vágykódó, jó szivek, Be nagyon közelbe kerültünk.
Ha megszidlak levélben Vagy pimasz fütyölésben Vagy ha másnak kinállak, Hozd szivemhez a szived És sirass, mert hazudok: Tulságosan kivánlak.
Facebook
Pinterest