Idézetek a szerelmi boldogságról
Az én szívem repdesett elejébe annak, akit nem láttam, és most első látásra enyémnek esmértem, akit szívem hangosan, érthetően kiáltott: Ez az! Eltűnt előlem minden, az egész világ körültem semmivé lett, őt láttam, őt érzettem, csupán csak ezt a kívánva kívántat.
A szerelemébredés nem volt viharos, lassan érett be, mint a késői vetés, de már az első pillanatban éreztem, ismeretségünk nem amolyan futó kaland, hanem valami mélyebb kapcsolat kezdete.
Mikor először tűnt elém, drága volt, mint egy tünemény, kit azért küldött életem, hogy egy perc dísze ő legyen. Szeme mint alkony csillaga; s az alkony hozzá a haja: csak ennyi benne az, ami nem májusi és hajnali. Vidám kép, édes könnyűség: meglep, megállít és kísért.
Azt mondtad, a "szerelmesnek lenni" kifejezés elavult, értelmetlen, de végül megértetted, mert szerelmes lettél belém.
Olyan volt ő mint a jótétemény maga mint egy virágos kert illata mint az a valótlan kéz amely olykor-olykor mély álomba merített mint az az ajándék amit nem kértem soha és boldoggá tett ha megérkezett. Mindenét megkívántam és mindenét nekem adta.
Az volt neki ez a lány, ami a száraz fa a lobogó lángnak; mint enyv a lakkal, úgy tapadtak össze egymással, napokon és éjeken át nem tágított ágyasának oldaláról a férfi.
Nemrég még csak néma tekintetekben nyilvánult a szerelem, olyanok voltak e tekintetek, mintha milliárd hangya mászkálna az ember testén; égetők, de tüzük édes zsibongást okoz; azután a kézérintés jött, a "költészet kapcsa", kéz kezet fog, mintha két puha fészek tapadna egymáshoz... milyen csodálatos villanysodrony szívtől szívhez. Most már a csókoknál vannak. A mama a másik szobában (...), akkor aztán meg van engedve a lopás. Hiszen a szerelem maga lánc, s ha már valaki úgyis láncon van, hadd legyen legalább igazi tolvaj.
A szerelem a legboldogítóbb, ha titkos s mégis keresi a módokat, hogy világosságra jöhessen!
Éppen a szerelem mulandósága a mindent elsöprő érv amellett, hogy teljes odaadással éljük meg!
Amire vártam hosszú éveken: Találkoztál velem. Kezem fehér kezedben reszketett: Ó mit mondjak neked? Künn nyári alkony bíbora ragyog És én - veled vagyok. (...) E percet százszor hiába lestem én, És most enyém, enyém!
Aki boldog akar lenni a szerelemben, annak két dolgot kell száműznie gondolkodásából, először a félelmet, hogy nem szeretik eléggé, másodszor annak igényét, hogy birtokolni akarja szerelme tárgyát, mint holmi anyagi javat.
Szerelmes volt. Szerelmében feloldódott, mert szeretett, nem pedig szeretetet keresett. Én is. Mert nem szeretetet kerestem - szerettem. Ezt kaptam tőle ajándékba. A lénye úgy fürdött a létben, mint más a tengervízben; ahogy másra a nap zuhog, úgy állt a szerelemben.
A szerelmes ember (...) nem csak a partnerébe szeret bele, hanem az egész világba, és azzal kapcsolatos nézeteit is érzelem szövi át.
Szeretünk szerelmesek lenni, nem csupán azért, mert ilyenkor könnyebb boldognak érezni magunkat, hanem azért is, mert boldogtalannak lenni is nehezebb.
A szerelem soha nem sejtett erőket szabadít fel, és új energiával tölti fel az embert. Olyan sok örömet ad, hogy függővé lehet válni tőle. Ilyenkor nagyon szorosan kapcsolódik a másikhoz, és minden újabb találkozás megerősíti ezt az érzést. Minden kapcsolat olyan heves boldogságérzést hív elő, hogy minden alkalommal erősebb lesz az igény a kapcsolatfelvételre. Ekképpen növekszik és kezd önálló életet élni a szerelem.
Facebook
Pinterest