Idézetek a szerelmi boldogságról
Istenem, mennyire szerették egymást! Akár két kölyök, sosem teltek be egymás látványával és érintésével. Puszi és simogatás, mindig kéz a kézben, kihívó pillantások - mintha soha senki nem vette volna a fáradtságot, hogy elmondja nekik, a házasság nehézségekkel jár.
A bimbózó szerelemnek álmokra van szüksége. Álomból ébredésekre, gondolatokra, melyeket az első pillanatokban nem tudunk hova tenni. Távolságra, messzeségre, mely eltűnik, mikor felidézzük magunkban a másik vonásait.
Nincs az a kábítószer, legyen bármilyen ritka és drága, ami olyan élvezetet kínálna, mint másvalaki álmainak és vágyainak középpontjában lenni, miközben arra is képes az ember, hogy egyetlen pillantással teljesen összetörje őket.
Most minden sor, minden dalszöveg, ami a fejemben volt, ugyanarra a szóra végződött: szerelem.
A homlokát fedeztem fel először. Aztán a szemét. Később a száját. Most már belülről, magamból csókolom.
Alig beszéltünk, s ha szóltunk egy-egy szót, halkan suttogtunk és a szívünk hallhatóan dobogott. Oly fenségesen komolyak voltunk, mint az égbe nyúló nagy hegyek és oly ártatlanok, mint az alvó gyermekek. A csókjaink holdfényből szőtt csókok voltak. És én úgy éreztem, hogy sohasem volt még a világon és nem lehet ezentúl sem soha a mienkéhez fogható boldogság...
Soha nem hittem korábban, hogy a földi kínok közt létezik ily felemelő, és ilyen mérhetetlen örömet adó érzelem, mint a szerelem. Arra gondoltam, talán épp ezért születnek meg az emberek újra meg újra és vállalják a betegség, a hitetlenség, a halálfélelem vagy a kétely nyomasztó érzését, mert tudják, hogy cserébe kapnak valamit, ami minden mást felülír majd.
Férfi létére lehetetlenül sűrű, fekete szempillái voltak, ami még inkább kiemelte szeme kékjének mélységét, és arcának sápadtságát. A szemöldöke a hajához hasonlóan sötét volt, ám az arcélét borító rövid borostája lényegesen világosabb, akárcsak az arcbőre. A lány csak nézte a férfit, akit szeret, és életében először úgy érezte, hogy a boldogság szinte már fáj, olyan lobogással járja át a testét és a lelkét.
Úgy érezte, hogy a lelkében felragyogott a nap. Elijah volt az ő Napja, aki miatt értelmet nyert az élete. Aki mellett rácsodálkozhatott a világ szépségére és az emberi érzelmek sokszínűségére.
A szerelem a bizonyosság érzése, amikor ráébredsz, hogy a másik feled nélkül nem tudsz, és nem is akarsz élni. Amikor találkozol valakivel, és a szíved kiugrik a helyéről. Fürödni akarsz a tekintetében, és elolvadni a szeretetében. Az érintése, az illata, a hangja, a nevetése után sóvárogsz, és minden percet vele akarsz tölteni. Aggódsz érte, ha nincs veled, és ha baja esik... nos, abba te is belehalsz.
Nyár van, olvad a málna a számban, Égek egy könnyű lázban, Ha a váll a vállhoz ér! És minden percben nyár van, A csókod pihen az ágyban, Lassan ébresztem, Hátha az ajtóban utolér... És lassan lüktet a város, Ketten falnak egy lángost, Én még semmit sem ettem, Mert szerelmes vagyok beléd...
Ha sikerül egy szerelmespárnak egymás mellett jól megöregedni, rádöbbennek arra, hogy ami összekapcsolja őket, az (...) egy mély sorsközösség, mely több, mint szerelem.
A szerelem boldogsága: annak örülni, ami előttünk van; ha csak egy pillantás is az.
Ha a kapcsolat szerencsejátékán mindkét fél felrakja szeretetét, képességeit és tulajdonságait, akkor nem csupán a főnyereményt ütik meg, de övék lesz az egész kaszinó. Ha tényleg a másik javát szeretnénk, akkor a legjobb, ha olyasmit kívánunk neki, ami őt boldoggá teszi.
Talán ezt szeretem benne a legjobban, amilyenné engem tesz. Nem azt, ahogy érzem magam tőle, hanem amilyenné tesz.
Facebook
Pinterest