Idézetek a szerelmi boldogságról
Százszor boldogok, akiket sértetlen kötelék, jó szerelem fon át; s nem választja el őket únt pörpatvar, se szeszély, semmi, csak a halál.
Sose kezelj eszközként egy embert. Kezelj mindenkit célként önmagában - így nem fogsz kapaszkodni belé, nem fogsz ragaszkodni hozzá. Szereted, de a szerelmed szabadságot ad neki - és amikor szabadságot adsz a másiknak, te magad is szabad vagy. A lelked pedig csak szabadságban növekedhet. Szárnyalóan boldog leszel.
A moziban mikor a nézőtér totálsötét olyankor úgy kábé mindent szabad aztán fény és mi türelmesen várunk amíg a film újra el nem szakad...
A legjobb dolgok talán a pillangók a hasban mikor a másik úgy mosolyog rád és ettől hirtelen csapatban lepik el a bal szívkamrád az éppen kikelt lepkék.
Midőn ajkak csókban egybeforrnak, Égő szívek egymáson dobognak, S elfeledjük, hogy van mulandóság: Az ilyen perc: örökkévalóság!
Boldogok voltak mind a ketten. Ebben a percben talált egymásra először a lelkük, levetve magáról minden földi árnyékot. Szemben álltak egymással, mint két kóválygó fénytábla, ugyanabban a síkban, ugyanazon szög alatt vetítve sugaraikat. S egyformán ragyogtak, egyiknek sem kellett szeme elé tennie a kezét, a kibírhatatlan fényesség miatt. Egymást ragyogták.
Megkettőztem szívem és semmit nem tagadtam. Szerelmem alkotott képzeletet és valót, S én voltam, ki hevet, formát, értelmet adtam S örök sorsot neki, aki bennem ragyog.
Akit szeretnek, sosem öregszik meg, szerelmese szemében mindig tizenhét éves marad, és kócos haját, könnyű, nyári ruháját ugyanaz a barátságos szél borzolja egy életen át, ami akkor fújt, abban a végzetes pillanatban.
Csak azok a kapcsolatok lesznek erősek, mélyek és szeretetteljesek, ahol mindkét fél a másikat teszi első helyre.
Egyszer csak azon kaptam magam, hogy fülig szerelmes vagyok belé, és ettől kezdve valahogy kerekebb lett számomra a világ. Szebbnek láttam a napsütést, illatosabbnak éreztem az esőt, boldogabb voltam attól, hogy élek, és hogy az ő közelében lehetek. A valóságban a szerelem ezerszer szebb és jobb, mint valaha hittem. A szív dübörög, a lélek ujjong, a test ünneplőbe öltözik, hogy a legszebb formáját nyújtsa, és amikor egymás karjaiba olvadunk, megszűnik létezni a világmindenség...
Kihunyt tüzek, multévi estebédek füstjét elérni egyszerűbb, mint téged, egy gombostüre mit az óceán benyelt, könnyebben lelnék, mint reád. Idő és űr és végtelen közöny állott közénk. Most elfog az öröm és felrugnám a házfalat. Mert mégis megtaláltalak.
Nekem az érintés a fontos. Amikor megfogom a másik kezét, tenyerembe zárom, és érzem az erei lüktetését, a szívverését, a teste melegét. Az érintés elég, hogy érezzem a másik szerelmét. Az érintéssel a lélegzésünk is közössé válik. Minden érzés ebben az érintésben egyesül.
Mindig a nő a felelős a szerelemmegváltás sikeréért, mert a nő útja a szerelem.
Titokzatos az igaz szerelem lángja. Lidércfényként lobogva táncol a gyönyör tündérországában, kohóként morajlik, és nagyon gyakran féltékenységből táplálkozik.
Úgy látszik, valamiféle titkos törvény van rá, hogy a nagy szerelem csak egy másik ember boldogtalansága árán lehet a tiéd. Talán mert amikor az új érzés hirtelen mindent más megvilágításba helyez, beragyog, akár egy reflektor, többé nem lehet letagadni, hogy az előző érzéssel kapcsolatban nem voltunk egészen őszinték magunkhoz.
Facebook
Pinterest