Idézetek a szerelmi boldogságról
Újabb csókok következtek, a világ mintha megszűnt volna létezni körülöttük. Megadták magukat mind a ketten, és ahogy egyre szorosabban összefonódtak, mintha nem csupán egymást ölelték volna át, hanem a fájdalmas emlékeket is elűzték volna.
Csak a szerelem ad enyhet, alkot teljes egészet, önmagunkon túl csak az emel.
Fény, teagőzben. Ágyamon alszol, közben mosolyogsz. Győztem.
A szerelem hevében sokan úgy érzik magukat, mintha a "hetedik mennyországban" lennének, és ilyenkor teljesen közömbös számukra, hogy hol is van az a mennyország. Talán bennünk, amikor valakit szeretünk, és ő viszontszeret.
Boldogság az, ha az ember szeret és holmi apró, fortélyos közeledésekkel lopja meg szerelme tárgyát.
Hihetetlen, hogy milyen boldog tud lenni az ember annyi éven át, a sok marakodás, a sok cirkusz közepette (...), és közben azt sem tudja, hogy ez most szerelem-e, vagy sem.
Annyira féltem, hogy az érintései csak tovább mélyítik a sebeimet. De amikor vele voltam, a fájdalom egy csapásra elmúlt. Mintha csak gyengéden átölelt volna a szívével. Vele boldognak éreztem magam.
Ráébredt, hogy egy férfi és egy nő egyesülése többet jelent a kölcsönösen nyújtott testi gyönyörnél. Bizalom, türelem, nagylelkűség és az örömszerzés vágya jellemzi. És az a csodálatos, mámorító tudat, hogy a társa akkor is ott lesz mellette, amikor felébred.
Senki nem tökéletes, minden kapcsolaton rengeteget kell dolgozni, és ha egyszer megtaláltad azt az embert, akit igazán, szívből szeretsz, nem számít, ha nem érti, miért akarsz valamit csinálni, elég, ha kész támogatni a választásodat, még ha a miértet nem is fogja fel egészen.
Ha a nemi találkozásban nem csupán test a testtel válik eggyé, hanem ember az emberrel, szív a szívvel, lélek a lélekkel, akkor ez sok szép meglepetést, újdonságot, változatosságot rejt magában. Az ilyen nemi együttlét nem pusztán az ösztönös testi vágyak kielégülése, hanem a baráti együttélés, összetartozás csúcsa, ünnepe az egész ember élménye.
Mások éltem érzeti, Más alakja testemnek. Mások lelkem repületi, Más aránnya létemnek; Más most egész természetem: - Mert szeretek s szerettetem; Másként jár most az idő, Mióta már enyém ő.
Talán rájött, milyen csodálatos teljesen esztelenül viselkedni és mégis látni, ahogy feltétel nélküli szeretet ragyog vissza a másikról.
Még sohasem látott egyetlen nőt sem olyan gyönyörűen és boldogan mosolyogni, mint ahogy Cormia mosolygott rá, amikor felnézett a szemébe. Ezek szerint megértette, amit mondani akart. Az „örökké szeretni foglak" nem feltétlenül kell hogy elhangozzon ahhoz, hogy a másik érezze.
Hűvös lett és tüzet gyújtottak. A tűz mellé kiterítették a bundát, s elhevertek rajta. Az égbolt megtelt csillagokkal, s később feljött a Hold. Ő a leány ölébe hajtotta fejét, s a leány énekelt. (...) Reggel kergetőztek a harmatos fűben, mint az őzek. Aztán megferedtek a forrás vizében. Locsolták egymást és kacagtak, és az erdő csengett a kacagásuktól és a fák, a mókusok, a madarak, akik látták őket, csodálkoztak, és boldogan kérdezték egymástól: visszatért-e a világ kezdete? A boldog idő?
Az örömkönnyeket - a szerelmes szív mélyén dúló isteni erő fakasztja.
Facebook
Pinterest