Paul Hoffman

A hatalom azzal szemben is éppen olyan kegyetlen, aki gyakorolja, mint az áldozataival szemben - az utóbbiakat tönkreteszi, az előbbit megmérgezi.

Ami a dohányzást illeti, az egy gyerekes szokás: csúnya a szemnek, gyűlöletes az orrnak, káros az agynak, veszélyes a tüdőnek, bűzös lesz tőle a leheleted, és minden férfit, aki elég hosszan csinálja, elnőiesít.

A jó és a rossz történeteiben csak a jóknak szoktak rettenetes balszerencséjük, baklövéseik és melléfogásaik lenni. A rosszak mindig okosak, fegyelmezetten viselkednek, és ravasz terveket eszelnek ki. A gonosz mindig a helyes utat választja. A való életben a rosszak éppúgy elkövetnek egyszerű, könnyen kivédhető hibákat, mint a jók, vannak rossz napjaik, és kudarcok is érik őket.

Nincs az a kábítószer, legyen bármilyen ritka és drága, ami olyan élvezetet kínálna, mint másvalaki álmainak és vágyainak középpontjában lenni, miközben arra is képes az ember, hogy egyetlen pillantással teljesen összetörje őket.

A magány nagyszerű dolog, mégpedig két okból. Az egyik, hogy az ember egyedül lehet általa, a másik pedig, hogy nem kell másokkal lennie... A szociábilisság kockázatos dolog. Akár végzetes is lehet, mert azt jelenti, hogy kapcsolatban kell maradni az emberekkel, akik közül a legtöbben unalmasak, perverzek és ostobák, és csak azért akarnak velünk lenni, mert nem bírják elviselni a saját társaságukat. A legtöbb ember untatja önmagát, és nem igaz barátként üdvözölnek minket, hanem szórakoztatásként, mint egy táncoló kutyát, vagy valami féleszű színészt, aki tele van érdekes anekdotákkal.

Az élet egy utazás az olyanok számára, mint te vagy én. Mi soha nem tudjuk, hová jutunk el az út során. Meglátunk egy új úti célt, majd egy még jobbat, amíg az eredetileg kiválasztott helyet teljesen el nem felejtjük. Olyanok vagyunk, mint az alkimisták, akik aranyat keresnek, és közben hasznos gyógyszereket fedeznek fel, vagy a dolgok elrendezésének praktikus módszerét, esetleg a tűzijátékot, csak aranyat nem találnak soha.

Mindig állj ellen az első késztetéseidnek. Azok a legtöbbször túl nagylelkűek.

A matematikus abban különbözik a többi természettudóstól, hogy mesterségét bárhol gyakorolhatja, nincs szüksége laboratóriumra, sem különleges eszközökre.