Idézetek a viszonzatlanságról
Te, ki sosem voltál magadban, ha a sötét éj árnya jön, vonaglasz-e a hószín ágyon - tudod-e, mi a könny?
Sokkal jobb, ha nem érdekel, mintha nem kapod meg. Az első megkönnyebbülés. A második viszont mázsás súlyú üresség.
Ha nem szeretsz is: szeretlek, tudod, szemed mély bánatáért, akár a pacsirta a kelő napot, csupán a harmatáért.
Nem fogok a karodba omlani, emiatt ne aggódj. Jó, hogy sose hívtalak, hogy sohase könyörögtem neked. Jó, hogy te sohasem voltál nekem.
Ezel - Bosszú mindhalálig c. film
Mért kínzol, mért nem hagysz el? Szemed mért kérlel még, Hogyha búcsúznod kell?
Az ajka itt mar édesen, A haja ide lebben, Az egész asszony itt pusztít, Itt, itt: az én szivemben. Bosszút itt áll az életért, Aknát itt ás a multnak. Véres szivemre szomorún A könnyek hullnak, hullnak.
Mert Te vagy az én minden asszonyom, Azaz Te vagy az asszony, aki nincsen, Kit pótolni próbál nekünk ezer: Ölelésben, álomban, tettben, rímben.
Végül is, az, hogy szeretünk valakit, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a másiknak viszonoznia kell az érzéseinket. Az érzés csak egyszerűen ott van.
Ha van igazán rohadt dolog ezen a nyavalyás világon, egy dolog, amitől az ember totálisan össze tud zuhanni, és abszolút lemegy elmehülyébe, az a reménytelen szerelem!
Különös, hogy életem harminc esztendeje alatt a sok száz nő közül, akikkel találkoztam, csupán egyetlenegy volt képes bennem felébreszteni a szerelemnek nevezett nyugtalanító érzelmi zűrzavart, azt pedig nagyon nehezemre esett elfogadni, hogy ez az egyetlenegy is csupán langyos baráti szeretettel képes viszonozni érzelmeimet.
Olyan vagy, mint a homok. Próbálok beléd kapaszkodni, de kifolysz a kezeim közül.
Ha majd egykor egy igazán Hűn szerető szívre vágyol, S keresed, de nem mutatja Sem a közel, sem a távol: Akkor emlékezz rám! s jőjj el Ahová engem temettek, S hallgasd ott, mit suttog a fű: Szerettelek, szerettelek.
Ha szeretsz valakit, aki nem szeret: felejtsd el. Még akkor is, ha az a valaki a férjed, a feleséged vagy az anyád. Bocsáss meg neki, de felejtsd el, szegényt. Tudom, hogy fáj - néha egy életen át -, de menj tovább!
Tudom, hogy nem szeretsz, de úgy teszek, mintha nem tudnám, és úgy szeretnélek, mintha szeretnél, és ami hibádzik, te is előzékenyen titkolod, hisz mégiscsak a rég elveszített naivitásom látszatából élünk.
Nincs már hatalma felette. (...) A fiatalember legyőzte érzéseit, de az ő lelkének ez nem hozott vigasztalást, nem enyhítette fájdalmát. Ellenkezőleg, csak arra szolgált, hogy megértse saját szívét: soha nem érezte még ilyen őszintén, hogy szeretni tudná, mint most, amikor már hiábavaló minden szerelem.
Facebook
Pinterest