Idézetek a valóságról
A gyermek számára rémisztő, amikor rájön, hogy akiket szeret, nem mindenhatók. Amikor felfedezi, hogy az anyja nem tudja megóvni, hogy a tanítója hibázik, hogy rossz útra kell térni, mert a felnőtteknek nincs erejük a jót választani...
A valóság mindig sokkal durvább, mint bármi, amit el tudunk képzelni. A legsúlyosabb változat elgondolásával is csak a szakadék mélységét csökkenthetjük, amibe elkerülhetetlenül belezuhanunk, ha történik velünk valami.
Minden álomból lehet valóság, s a múlt valóságai lassan elmerülnek az idő és a messzeség álomszerű ködében.
Valami olyasmi van ott, amit nem akartál, hogy ott legyen, de mégis ott van tüskeként a húsodban. Szenvedsz, és közben reménykedsz, hogy holnap már nem lesz ott. De emlékszel a tegnapodra? A tegnapod ugyanilyen volt, és a mára vártál (...). És ugyanígy jön majd el a többi holnap is.
A remény (...) nem élvezet, nem gyönyör. A remény pusztán az elme trükkje, hogy megvigasztaljon, hogy meggyőzzön, hogy a ma elmúlt, de holnap minden rendben lesz. Ma szenvedtek, de holnap nem fogtok. Csupán álmodoztok, reménykedtek, ábrándoztok.
A legtöbb ember nincs kész arra, hogy szembenézzen a valósággal. Miért pont én legyek az, aki szembesíti őket vele? Úgyis csak megfutamodnak előle.
A paradoxonok mindig hasznosak. A gondolatiak. Mert segítik az elméleti tisztázásokat. Még hasznosabbak azonban azok, amelyeket a valóság kínál. Szinte kényszerítenek arra, hogy belegondoljunk a dolgokba, és kétségesnek érezzünk mindent, amit róluk tudunk. A legjobbak azok, amelyek igazak és azok is maradnak.
Mi más kell még a tisztánlátáshoz. Csak az, hogy: hol, mikor, meddig és miért. Ennyit - Ennyit ragadjunk ki csupán a valóságból, jelképes pillanatát gyengeségeinknek. Egy-egy erőtlen hamuszürke életszeletkét.
Elérhetetlenek számunkra a szó rejtélyei. És mégis e kudarc gyönyörűsége kínoz folyton, az idők zúzódásában. Elérkezett a pillanat. Rezzennek a finom óraművek. És megoldásként odahúzódik lábaimhoz a bűnös valóság. Az űr igaz géniusza.
Azt akarom, hogy ne fogadd el késznek ezt a világot (...). Találd ki magadnak. Találd ki, hogyan kell megteremteni saját valóságodat. A saját szabályaiddal.
Nem viszem túlzásba az álmodozást, ha kapok valamit a sorstól, őszintén örülök, de megvéd a csalódásoktól, hogy nincs rajtam rózsaszín szemüveg.
A szépség megérint. Nem arra inspirál, hogy megfeledkezz magadról, épp ellenkezőleg. (...) Összeköt a mindenséggel, elgondolkodtat, hogy milyen csodálatos is együtt létezni az emelkedett dolgokkal. Mint például egy napfelkelte, a tiszta kék ég, egy különleges üvegdarab. És hirtelen (...), hirtelen mintha megvilágosodnál, hogy a világban sokkal több van, mint te magad, a terveid, a lényeged.
A dolgok, amelyeket látunk (...), megegyeznek azokkal, melyek bennünk rejtőzködnek. A legtöbb ember azért nem él valódi életet, mert a külső világ képeit tartja valódinak, saját, belső világát pedig egyáltalán nem engedi megszólalni. Így is lehet boldog az ember. De ha egyszer megbizonyosodtunk, hogy másként is lehet, akkor nem választhatjuk a többség útját.
Ha eladod a varázslatost egy valóságosért, sosincs visszacsere.
Amikor eldobod az egót, egy egész világot dobsz el, amit te teremtettél köré. Először vagy képes olyannak látni a dolgokat, amilyenek, nem olyannak, amilyennek te szeretnéd őket. És amikor képes vagy rá, hogy megismerd az élet tényeit, képessé válsz az igazság megismerésére.
Facebook
Pinterest