Idézetek a valóságról
A fotográfia az ember változó pillantása, amellyel a világra - olykor a saját pillantására - tekint.
Kevés objektívebb tükröt tudnánk találni egy tehetséges fotós fényképezőgépének lencséjénél.
Aki megértette a valóságot, nem lázad ellene, hanem élvezi.
Talán ez az oka annak, hogy az emberek úgy belevesznek a saját gondolataikba (...). Nem látják, milyen is a világ valójában. Ha látnák, akkor el tudnának vonatkoztatni a saját álmaiktól és rögeszméiktől.
A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
Az embernek van egy konstrukciós hibája. Inkább azt hisszük el, amit érzünk, ahelyett, ami van.
Az a szerelem, amely nem viseli el, hogy szembesítsék a valósággal, nem szerelem. Így aztán a nemes lelkek kiváltsága a képtelenség a szerelemre.
Magunkkal visszük azt, ami elől futunk. A fájdalom utánunk szalad.
A szép beszédeknek el kell röppenniük, hogy a szobor lelepleződjék.
A valóság nem hasonlít a filmekre. Az élet sztorik sorozata, amik előbb vagy utóbb véget érnek.
A világ mindig ugyanazt az arcát mutatja. S e csillagtól csillagig terjedő nyugodt valóságból valamiféle felszabadultság születik, amely felold önmagunk és mások alól, mint az a másik nyugodt valóság is, amely haláltól halálig terjed.
Ha elszegényítjük a valóságot, mely épp embertelenségével teszi naggyá az embert, akkor az embert is elszegényítjük.
Aki nem hord szemellenzőt, annak nincs szebb látvány, mint az értelem csatája a legyőzhetetlen valósággal.
Vannak emberek, akik különleges erőfeszítéseket tesznek, hogy problémáikat elkerüljék, messze eltávolodnak attól, ami jó és ésszerű lenne, csak hogy ne kelljen szembenézni problémáikkal; aprólékosan kidolgozott képzetvilágban élnek, melynek gyakran semmi köze a valósághoz.
Az a baj az olvasott mondatokkal, hogy olvasott mondatok.