Idézetek a valóságról
A valóság hasonlít a drágakőhöz, annyit csiszolják, mire forgalomba kerül, hogy egészen más lesz, mint amilyen eredetileg volt.
Utólag mindig okosabb az ember, és soha nem lehet tudni, mások mit vesznek majd észre, amiket mi vakon nem láttunk meg, mert benne éltünk.
Ha egyszer majd rájövünk, hogy az életünkben mi a képzelődés és mi a valóság, egész biztos, nagyon különös dolgokat fogunk tanulni, és egész más szemszögből fogjuk nézni a világot.
Egy körtérnek köztudottan nincsenek sarkai, s ha valaki mégis be tud fordulni egy kör sarkánál, akkor az már látszik, hogy itt egy olyan személyről lesz szó, aki nem a hétköznapi logika szőnyegén lépked, hanem valami egészen más szőttesen, ami a valóság és a valóságfelettiség szálaiból egyaránt konstruálva (szőve) vagyon.
Végül is kétségtelen, hogy a "valóság" egyetlen jellemzője, hogy híján van a lényegnek. Amivel nem azt akarom mondani, hgy nincs lényege, hanem hogy híján van neki.
Milyen jó, hogy nem látjuk a korláttól a szakadékot.
Ébredj fel, kislány, vagy halj meg álmodozva!
A valóság: elképzeléseink megsemmisítője.
Sok ilyen műsort láthattak már. Gondolatolvasókat, mágusokat, bűvészeket. Megdöbbennének, ha tudnák, hogy olykor, nem túl gyakran, de olykor, a valóságot látják. Olcsó trükknek álcázva, nagy gonddal a mutatványok közé rejtve. Mégis kirakatba téve. Mert ha nem lepleznénk a mágiát, az emberek nyilván halálra rémülnének.
Next - A holnap a múlté c. film
Vannak igazságok, amiket ismerünk, de nem mondunk ki. Még magunknak sem, a sötétben, ahol mindnyájan egyedül vagyunk. Vannak emlékek, amiket látunk, és mégsem látunk. Elkülönülő dolgok, elméletivé válók, jelentésüktől megfosztottak. Vannak ajtók, amiket ha kinyitunk, sosem csukódnak be többé.
Valamennyien szoktunk képzelődni. Mindnyájan képesek vagyunk elhitetni magunkkal, hogy többet láttunk annál, mint ami a valóságban történt. Emberöltőnyi tengeren szerzett tapasztalat mondatja ezt velem, és jobban bízom a saját szememben, mint bármilyen fickó beszámolójában.
Itt volt, újra az ő karjaiban, és nem tudta, hogy mitévő legyen. Hiszen tudta, hogy rendbe jöhet minden, nincs már, ami szétválassza őket, de azt is tudta, hogy már semmit sem lehet rendbe hozni, mert ami egyszer eltörött, akár egy váza, azt hiába ragasztják meg, a víz kiszivárog egy idő után, és a virág elhervad idő előtt.
A tett maga meglehetősen egyszerű. Lefejtjük a legkülső réteget, és felfedjük, ami alatta van. Na persze az eredmény olyankor igencsak meglepő tud lenni. Ha leszakítjuk a boldog otthon burkát, meglehet, hogy gyászt és fájdalmat találunk. Ha lerántjuk a vagyon leplét, meglehet, hogy öngyűlöletet találunk. Ha elhúzzuk a tehetetlenség fátylát, meglehet, hogy kegyetlenséget találunk. A meztelen igazság felfedése bizony veszélyes időtöltés tud lenni, ám néhány szerencsésnek lehet akár remek mulatság is.
Könnyű a múlton elmélkedni, és éppoly könnyű (ha sokkal kellemetlenebb is) elmélázni a jövő lehetséges fejleményein. Annál keményebb dió két lábbal a jelenben maradni.
Én hittem az embereknek, az újságoknak, a reklámoknak, a politikusoknak és a történelemkönyveknek. De egy nap a világ az arcodba rúg, és akkor meglátod, hogy is mennek valójában a dolgok.
Facebook
Pinterest