Idézetek a valóságról
A valóság egyenlő a neurológiával. A valóság agyi működés. Ha ott ülne ön mellett egy kutya, ön is és a kutyája is más-más valóságot érzékelne. A valóság megváltoztatható.
Amikor a varázslat elszáll, a valóság megmarad.
A valóság bármely pszichológusnál, írónál, moralistánál beszédesebb helyzeteket állít elő.
A valóság, ha jól éljük meg, mindig jobb, mint az ábrándozás.
Minden embernek van egy képzeletbeli valósága, egy olyan valóság, amelyet csak ő lát és érzékel olyannak, amilyenné a saját fátylán keresztüli érzékelés során felépítette magában. Ennek apró részleteit otthonról is hozta, a többit maga alkotta hozzá. Ez a fiktív valóság nem egyezik másokéval, akármennyire szeretnénk is azt hinni, hogy mégis. Ugyanakkor az is igaz, hogy ez a belső valóság mindig torz, és a torzítás (a takaró fátyol minősége) is különböző mindannyiunkban.
A történetek nem érnek véget (...), és ez ellentmond a tisztességes befejezés iránti vágyunknak. A lezárás csupán mítosz: azért ennyire népszerű elképzelés, mert jól illeszkedik ahhoz a mélyen gyökerező igényünkhöz, hogy tapasztalatainkat történetekké kerekítsük.
Bolond dolog is, ha valaki éppen fordítva csinálja, amit más mindenki csinál. Hogy valaki felfele törje magát, mikor mindenki lefele igyekszik.
Amikor kinyitod a szemed, rájössz, hogy valójában a pokol legmélyebb bugyrában szenvedsz, miközben azt hitted, hogy az életed maga a mennyország.
A valóságról alkotott képünket sokkal könnyebb felfognunk, mint magát a valóságot.
Amikor a fejedben múltad képeit nézed, mi a valóságos? Amikor a jövő ködében vágyad képeit nézed, mi a valóságos? Amikor a jelenben a körülötted lüktető világot nézed, mi a valóságos? A Figyelem. S ki az, aki a múltban és a jelenben is létezett? Te, kinek figyelnie rendeltetett.
Megtanultam már, hogy a valóság sokkal kegyetlenebb az őrületnél. Mert az őrület orvossággal kezelhető, elfojtható, csillapítható.
Nincs mindig jó. A mesék hősei nem mindig egyértelműen jók vagy rosszak. Ahogy az emberek többsége sem az.
A valóság filter nélkül sajnos kiábrándítóan szürke tud lenni.
Nem szabadítja meg a királyt a nagy sereg, s a hőst nem menti meg nagy ereje.
Könnyen összemosódik a határ a képzelet és a valóság között. Sőt nem is határvonal ez, hanem széles, szürke tartomány, elég nagy, hogy könnyen eltévedj benne. Amit elképzelsz, létezni kezd, életre kel.
Facebook
Pinterest