Idézetek a szülőről
Egy asszony nem mondhat le a saját gyermekéről Vagy ha mégis Akkor már nem lesz többé asszony Hanem ócska bútorrá válik a szoba sarkában Amire a macska sem ül Mert a rugók túl fájdalmasan nyikorognak.
Közelebb hajolok a tükörhöz Hogy jobban lássam a bennem élő anyát Egész jól tartja magát A mosolya sem halvány és bárgyú Csak ne lenne ez a rémes rendmániája Le-föl mászkál bennem Egy percre sem nyugszik Minden emléket élére vasal És az összes gondolatomat Praktikus kis tárolórekeszekbe suvasztja.
Apák, ne szín szerint ítéljetek A lányotok szívéről. Nincs varázslat, Amely a szüzek ifjú erejét Megrontja?!
Egy szülő, aki nem akar mindent görcsösen másképp és tökéletesen csinálni, és néha magával is törődik, nagy terheket vesz le a gyereke válláról. Mert akkor helyette nem a gyereknek kell az ő elemi szükségleteit kielégítenie.
Egy apának nem szabadna a fiát temetnie; az emberi szív nem bír el ekkora fájdalmat.
Ne legyünk tökéletes anyák, nem is tudunk azok lenni, ne szorongjunk, ne görcsöljünk ezen. Éljünk úgy, mintha többé-kevésbé normális emberek lennénk. Az élet nehéz, és együtt küzdjük magunkat végig ezen a gyerekeinkkel. Nem tökéletesnek, nem zseniálisnak kell lenni. Amikor lehet, jelen kell lenni. Kongruensnek, önmagammal azonosnak kell lenni.
Akinek gyereke van, nem vénülhet meg, annak gondoskodni és idegeskedni kell.
A sors az tudja, hogy a gyereknek mi az útja. Hagyni kell menni az álmai után, az álmai útján.
Nem Isten az, aki bünteti az ártatlan utódokat - mi magunk tesszük ezt, ha nem vállaljuk becsületesen apai-anyai hivatásunkat, szeretetlenek, önzőek, figyelmetlenek vagyunk, rossz példát mutatunk. (...) Tetteink következményei, akár jók, akár rosszak, tovább hatnak életükben, és ők is - sokszor akaratuk ellenére - továbbadják gyermekeiknek. Nem Isten fogja hetedíziglen egy rossz döntés következményével büntetni utódainkat, hanem a szülők, akik meggondolatlanul elválnak, szétverik a családjukat, bizonytalanságba taszítják gyermekeiket.
Nem szabad pórázon tartani egy gyereket, mert akkor elveszed a lehetőségét attól, hogy magától fejlődjön.
Az apa és lánya közti természetes kapcsolat, a kötődés köztünk sosem volt. Azért, mert nem szerettük egymást? Én azt hittem, szeretlek. Akárhányszor bajba kerültél, én ott voltam. Jöttem, megpróbáltalak megvédeni. Segíteni. Ha ez nem szeretet, akkor nem tudom, mi az. De te folyton ellöktél magadtól, ellöktél. Most pedig itt tartunk.
Az ember mindent megtesz a gyerekéért. Mindent megad neki. Mindent! Beleértve a hatalmat is, hogy összetörje a szívét.
A világon minden anyának el kell engednie otthonról a fiait, hogy férfivá válhassanak.
Annyira leköt bennünket, hogy megadjuk a gyermekeinknek mindazt, amink nincs meg, hogy nem jut időnk megadni nekik azt, amink megvan.
Nem azt mondom, hogy én egy mintaszülő voltam, de tudják, mit jelent apának lenni? Azt jelenti, hogy gondoskodnunk kell egy másik emberről, és hogy felelősek vagyunk az életéért, de egy bizonyos ponton túl az irányítás kicsúszik a kezünkből.
Facebook
Pinterest