Idézetek a szülőről
Az is lényeges, hogy ti mint szülők mit vártok el a gyerekeitektől. Segítetek levenni a válláról egy csomó megfelelni akarást, és biztatjátok, terelgetitek, hogy azt fejlessze magában, amit szeret, vagy azt követeltek meg, hogy kitűnő legyen? A gyerekek egy része annyira okos, hogy mint a szivacs a vizet, úgy szívja magába az információt. Elég csak figyelnie, tanulnia sem kell otthon. Szuper! Nagyszerű! A másik részük meg hazamegy, és két-három-négy órán át gyakorol, tanul, azután pedig szorong, ha valamit nem tud. Az ilyen gyerekből ugyanilyen, rettegő és megfelelni akaró felnőtt lesz, ami előbb-utóbb megbosszulja önmagát, mert a lelket nem lehet becsapni. Szóval, ne szívjátok a vérét! Ne akarjátok, hogy kitűnő tanuló legyen! Örüljetek, ha ez könnyedén megy, de ne várjátok el!
A gyerek számára (...) az a legfontosabb példa, amit a saját életünkkel mutatunk neki. Azzal neveljük a leginkább, ahogyan mi élünk.
Nem szabad azt hinnünk, csakis az iskolától várható a gyerekünk boldogulása. Tanuljon, de ne szakadjon bele, ne szorongjon! Legyen gyerekkora, amikor a képességeit (észrevétlenül) fejlesztő, játszó gyermek lehet, nem pedig az állandó megfelelni akarástól parázó tanulógép.
A gyereknek nem kell a szülőért felelősséget vállalnia. Nem a nyúl viszi a puskát. A gyereknek épp elég az, ha békében elfogadja, amit kapott, és abból kihozza a számára legjobbat.
Az egysejtűkig bezárólag minden egyes ősünkben közös, hogy létrehoztak egy utódot, és az utóduk is létrehozott egyet. Ha egy élőlény nem hozott létre utódot, akkor ő egy zsákutca volt, nem pedig ős. A gyermekeim szeretete nem ugyanaz, mint hogy szeretem olvasni azokat az aranyos dolgokat, amiket a feleségem idéz tőlük Twitteren, vagy hogy szeretem a velük töltött boldog pillanatokat. Nem a tőlük kapott ölelésekről és puszikról szól. Az igazi szeretet biológiai parancs. Olyan, mint a levegővétel.
A szüleim (és a legtöbb szülő) azt mondták, hogy addig nem fogom megérteni, mennyire szeretnek engem, amíg nekem magamnak nem lesz gyerekem. (...) Ez az a szeretet, amit nem választasz, az állati szeretet, ami értelmet ad az életednek.
Az én döntésem, hogy szeretem a barátaimat. Az én döntésem, hogy szeretem a feleségemet. Azt hiszem, ahogy egyre idősebb lettem, még arról is én döntöttem, hogy a szüleimet szeressem. De abba nincs beleszólásom, hogy a gyerekeimet szeretem-e. A gyerekeim szeretetét nem tudom befolyásolni. Az egy állati szeretet. Olyan, mint az éhség. Több, mint az éhség - az éhséget néha tudom befolyásolni (...). A gyerekeim szeretete olyan, mint a levegővétel.
A szülők igazi szeretetét a gyerek sose viszonozza.
Az embernek a szülei mindig a lelkébe tudnak gázolni, akárhány éves is.
A gyerekek számos hajlamot otthonról hoznak. Amit otthon teszünk mi, szülők, az sokkal nagyobb hatással van gyermekeink étkezési szokásaira, mint gondolnánk.
Időt hagyott nekem, hogy megszeressem az apai szenvedélynek azzal a kizárólagosságával, amely - minthogy nincs máshova fordulnia - csak gyermekeivel törődik.
Mindenki így beszél: ó, orvost, ügyvédet faragok a gyerekemből, aki gazdaggá tesz majd minket. De ez csak hiúság, semmi több. Az ember kis csónakja nyugat felé indul el, és az illető gratulál magának: - Milyen remek navigátor vagyok! - Azután a szél keletre fújja.
Ahogy egy férfi összekötődött egy nővel, egy apa is összekötődhet az utódjával - ezért az ő szíve is megnyílt, és mindent magába fogadott: az elkötelezettséget, amely a gyermekvállalással járt együtt; a rettegést, hogy elveszítheti, ami szerinte soha nem fog megszűnni; az örömöt, hogy miután ő meghal, lesz a földön belőle valaki; a türelmetlenséget, hogy minél hamarabb láthassa; az elkeseredett vágyat, hogy a karjába ölelje, a szemébe nézzen, és határtalan szeretetet adjon neki.
Rendjén való, hogy ne legyen könnyű egy kemény világra szülni valakit. Új életet teremteni könnyű, egy régit elvenni könnyű. Rendjén való, hogy a folyamatnak legalább egy része nehéz legyen.
Facebook
Pinterest