Idézetek a szülőről
A világ összes beteljesületlen álma sem ér fel azzal, hogy életedet odaadhatod akár csak egyetlen csodálatos gyermekért.
Kívülről is látszik: a gyerek elhasználja a szüleit, elnyüvi az idegeiket, erejüket, életüket - mindent önmagára használ, s amint semmi sem maradt belőlük, egyszerűen elhajítja a szemétbe a kiürült papát és mamát, és kész. Belülről nem így néz ki: nem felfal, hanem magába szív. És nem sárga ürülékké, nem bélsárrá változik minden perc, amit vele töltesz. Tévedtem. Minden óra benne marad, ezernyi sejtté változva. Látod minden vele töltött idődet, minden erőfeszítésedet benne - tessék, itt van, nem tűnt el. A gyerek belőled lesz, és minél többet adsz neki magadból, annál drágább neked.
A születésed előtt a szüleid nem voltak unalmasak. Azért váltak ilyenné, mert akörül forgott az életük, hogy megkeressék a csekkekre, és úgy általában az életedre valót. Kimossák a ruhádat, és hallgassák az öndicsérő áradozásodat, hogy mennyire jó fej srác vagy. Szóval mielőtt nekiugrasz az esőerdőket megmenteni a szüleid generációja okozta káros hatásoktól, előtte megpróbálhatnád kiganézni a disznóólat a saját szobádban.
Az egyetlen útmutatás, amit azzal kapcsolatban adhatok, hogyan neveljük fel a gyerekeinket: ne szégyenítsük meg őket! Ne alázzuk meg őket! Semmiképpen se! És ha más viselkedne így velük, védjük meg őket!
A gyerekek nem csomagok, amelyeket hol itt raknak le, hol ott. Nem lehet figyelmen kívül hagyni az érzéseiket.
Te mindent megtettél, de... egyvalamit mégsem. Egyetlen régi vágyamat nem tudtad, vagy nem akartad teljesíteni. Sosem mondtad őszintén azt, hogy szeretsz engem. Te azt hiszed, igen, de nem, nem és nem! Nem elég hangosan! Nem elég erővel. Nem elég őszintén... úgy, hogy az én beteg lelkem gyógyuljon általa. Nem mondtad nekem, Apa. Nem mondtad... és félek attól, hogy talán már sosem fogod... beszélgetünk, de igazán mégsem. Pedig nagy szükségem lenne, lett volna rád.
A gyerekek célja, hogy megmentsenek minket a legrosszabb énünktől.
The Originals - A sötétség kora c. film
Ne hagyd magukra a gyerekeidet, ha ők nem akarják! A gyerekkor, akárcsak az élet, túl rövid és törékeny.
Mindannyian hajlamosak és nyitottak vagyunk a hipnózisra, nincs olyan közöttünk, akit szülei ne formáltak volna szuggesztiókkal. Akivel rosszul bánnak, azt hiszi, rossz. Akivel jól, jónak hiszi magát. Anyánk arca az első tükör, ahogy ő néz ránk, azzá válunk.
Mekkora szabadságot adj a gyerekeidnek, ahogy egyre idősebbek lesznek? Mikor kell valóban nemet mondanod? Mik azok a korlátok, amik nem átléphetők szülő és gyerek között? Férjként meg kell kérdezned magadtól, jó egyensúlyt tartasz-e a családi életed és minden egyéb között. És néha meg kell kérdezned a partneredet is, hogy szerintük is jól értelmezed-e ezt az egyensúlyt. Kész aknamező, csodálom, hogy van ember, aki átjut a túloldalra.
Az apáknak, és persze mindkét szülőnek fogalma sincs arról, mekkora a felelőssége. Boldoggá, kiegyensúlyozottá, de könnyen pokollá is tehetik a gyerekük életét.
Most, hogy apa lettem, már értem, hogy miért volt apámnak olyan gyakran rossz kedve.
Amikor egy nőből anya lesz, nem tehet róla, de látja a halandóságát.
Van olyan része a szívednek, ami csak akkor nyílik ki, ha gyermeked lesz.
Az emberi világba születve a jövevény sorsa általában nők kezébe kerül. Öröme, szenvedése, biztonsága, kielégültsége, jóllakottsága, álma, általános testi lelki közérzete, végső soron az, hogy jó-e vagy rossz élni a világban, női nagyhatalmaktól függ. Ez az életkezdés alapélménye.
Facebook
Pinterest