Idézetek a szülőről
Egy igazi édesanya kiáll a gyermeke mellett, tűnjön bármilyen bizarrnak is a helyzet.
Az anyaság nem teszt, hanem vallás: egy szövetség, amelyre felesküdünk, egy ígéret, amit megtartunk.
Nem választhatjuk meg az apánkat (...), de az igazi tragédia az, amikor az apánk nem minket választ.
törekszünk, hogy a gyerekeink sokáig gyerekek maradjanak."Ó, hiszen gyerek még" - mondjuk róluk, és azt hisszük, hogy ez előny. Pedig nem az. Az életben inkább hátrány.
A szülőkkel levelezni olyan, mint kiskutyát etetni. Valami megnyugtató falatra vár mindegyik éhes száj.
Egy anya néha nem más, mint annak a lánynak a jövőbeli megfelelője, akivel ma szórakozunk.
Mi a nevelés? Nem azt jelenti, hogy olyan személyt faragunk, aki beleillik a társadalomba? Minek hívja azt a nevelést, amivel a létrehozott személy megfelel a társadalom elvárásainak? A nevelés maga a kísérlet.
A gyerekek elterelik a figyelmünket a nagy fáradtságról, amit érzünk, szeretjük őket, emlékszünk rá, mennyire akartuk őket, újra elmeséljük magunknak az egész történetet, a boldog pillanatokat... aztán egyszer csak azt veszed észre, hogy a gyerekek is faképnél hagynak.
Senki sem magányos, ha gyereke van.
A név bizonyos értelemben forma, amelybe a szülők beletöltik a gyerekeket, amelyet ők aztán kitöltenek.
A szülők nem törődnek mással, csak a gyerekeikkel, ők és a gyerekeik a világegyetem középpontja, csakis ők számítanak igazán. Senki más nem fontos, senki másnak a szenvedése vagy öröme nem számít, abból semmi nem valóságos.
Nincs fontosabb, értékesebb munka, mint a gyereknevelés.
Ez történik, ha az apák nem gyógyítják be a sebeiket. Megsebzik a gyerekeiket ugyanazon a ponton.
Egy anya csak annyira boldog, mint a legszomorúbb gyermeke.
A szülők először elfogultak, később csalódottak, legvégül pedig dühösek.
Facebook
Pinterest