Idézetek a szülőről
Nem lehet a gyerekünk helyett becsvágyónak lennünk. Persze lehet, de kegyetlenül fogunk csalódni az eredmény láttán. Az önkifejezés művészete nem az, hogy halálba kerámiáztatjuk vagy muzsikáltatjuk a vak gyerekünket, aztán elájulunk bármitől, amit előállít.
Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.
A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.
Szinte minden szülő odaadná az életét a gyerekéért - de olyan kevesen hajlandók komoly áldozatot hozni érte.
A gyerekek iránti szeretetünkben benne van, hogy el fogjuk veszíteni őket.
Ha a gyerek rossz, az a szülők bűne!
Az ember jobban átérzi szerettei fájdalmát, mint a sajátját. Azt hiszem, egy anyának vagy egy apának az lehet a legszörnyűbb, ha szenvedni látja saját gyermekét.
Az egyetlen alkalom, mikor az emberszülő igazán szereti a gyerekét, az, ha hordágyon hozzák haza. Akkor felszabadul valami atavisztikus, állati ragaszkodás. Az anya szíve megszakad, de attól szakad meg, hogy életében nem tudta eléggé szeretni a kis mihasznát.
Minden apa gyűlöli a fiát, mert attól fél, hogy a fia talán kevésbé fogja elrontani a saját életét, mint ahogy ő elrontotta a magáét.
Könnyebb erős gyermeket nevelni, mint helyrehozni egy megtört embert.
Ha annyira tisztelnénk a gyerekeinket, mint a szüleinket, akkor nagyon jó gyerekkoruk lenne.
A mama betegségének utolsó hónapjaiban (...) gyakran kaptam magam azon, hogy gyűlölöm. Tudom, nem volna szabad ilyesmit mondanom, de hát ha egy csapot egyszer kinyitnak, minden kifolyik. Nem szenvedhettem a konok, zsarnokoskodó természetét, hogy csak azért adott nekem életet, hogy azután napról napra, cseppről cseppre visszavegye.
Ha ma kihagyod az esti mesét, holnap már lehet, hogy nem is kéri a lányod vagy a fiad. Ha ma nem ülsz oda vele a társasjáték mellé, előfordulhat, hogy a jövő héten már késő lesz. Ők ma gyerekek, s nem pótolhatod az önfeledt legózást, babázást úgy öt év múlva, amikor már kevésbé szorítanak megélhetési gondok, amikor már nem kell új szőnyeg, vagy függöny az ablakra.
A legalapvetőbb szülői ösztön a gyermekeink táplálására és megóvására irányul. Egy gyermeket gyászolni a végső tehetetlenség beismerése. Nem tudod megvédeni azt, ami alászáll a földbe. Nem takargathatsz be egy sírhelyet.
Létezik-e hatalmasabb erő, mint az anyai szeretet, amely faltörő kosként töri be a várak kapuját, és árként sodor el minden útjába eső akadályt?
Facebook
Pinterest