Idézetek a szülőről
Szüleinket számtalan dologért hibáztatjuk: nem megfelelő önbecsülésünkért, szerelmi problémáinkért, vagy akár azért is, hogy szeretjük a hagymát. Mígnem egy idő után rádöbbenünk, hogy ők is emberek, és ez a tény minden siránkozásunk ellenére sem fog megváltozni. Végül is, ők megtették, amit megtehettek.
A szülőknek vagy kapcsolatuk van a gyerekkel, vagy szabályokat állítanak fel. Ha van kapcsolat, akkor szabály nem kell, ha nincs kapcsolat, akkor szabály kell. De sajnos nincsenek szabályok arra, hogy mi a jó és mi nem. El kell határozni dolgokat, az pedig szerencsejáték. Minden elhatározás egy fogadás. Amikor tiltasz, arra fogadsz, hogy az jó. Hogy mi jön be, nem tudom.
A világvégén örömről beszélni, Tolvajoktól alamizsnát kérni, De én megteszem, Mert érted, fiam, megéri. Megtanítlak emberként élni!
Gyakran többször is megismételt vizsga szükséges, hogy megkapjuk az autóvezetői jogosítványt! Pedig csak egy motorral felszerelt tárgyat irányítunk. De ki ad előre KRESZ-könyvet, ki ismerteti az útjelző táblák halmazát, mielőtt szülővé válunk? Pedig mennyivel kanyargósabb az út, mint a négy kerék alatt. És hosszas navigálás kell, nehogy súlyos karambol történjen az élet térképén.
Arra is gondolni kell, hogy a nevelésnek milyen nagy befolyása van az emberekre. És erre a nevelésre nemcsak a szülőknek, a tanítóknak, a legközelebbi rokonoknak van befolyásuk, de a kívülállóknak, idegeneknek is. Ott van az élet ezernyi eseménye, ami sokkal nagyobb befolyást gyakorol az egyes emberekre, mint a tulajdonképpeni nevelés. Egyetlen színházi est, egyetlen rossz könyvnek az olvasása, egyetlen erkölcstelen kép a szülői nevelés minden eredményét leronthatja.
Milyen hihetetlen az a tudat, hogy valaki beléd költözött, a lehető legrejtelmesebb és legmegfoghatatlanabb módon. Tökéletes ifjú méhemben egy tökéletes pete egyesült egy tökéletes spermiummal, majd gyönyörű sejtcsoporttá alakult, ami osztódások során át azzá az emberi lénnyé fejlődik, aki (...) senkivel nem lesz összekötve, csak velem, egy puha zsinór meg a természet törvénye által.
Az ember nem viszolyoghat a saját gyerekeitől, elvileg szeretnie kell őket, legyenek akármilyenek, akkor is, ha mások, mint amilyennek az ember kívánná őket.
Isten szíve szerint való férfi. Ilyen ember akarok lenni én is. Ilyen apa. Isten szívét akarom megmutatni a gyermekeimnek. Isten feltétel nélküli szeretetét és elfogadását. Az Ő szentségét és tisztaságát akarom tükrözni. Igazságos és megbízható apa akarok lenni. Aki vigasztalást és menedéket nyújt a gyermekeinek, mint Isten is az övéinek. Gyermekeim barátja akarok lenni, ahogy Ő is az. Úgy akarom fegyelmezni őket, ahogy Isten fegyelmez minket. Meg akarok nekik bocsátani, ahogy Ő is megbocsát. Azt akarom, hogy tiszteljenek engem, és tiszteljenek másokat is... Egyértelmű, hogy a huszonegyedik században apának lenni olyan kihívás, ami a végletekig igénybe veszi egy férfi erejét...
A jó anyák másodszor mennek férjhez lányuk esküvőjén.
Az anya-gyermek kapcsolat minden más emberi kapcsolatnak ősmintájává válik, ebben a kapcsolatban megtanuljuk, hogy mennyire lehet bízni a másik személyben, mennyire vagyunk szerethetőek és értékesek. Nagyon fontos, hogy az anya hogyan reagál gyermeke testi-lelki szükségleteire. Amennyiben az édesanya odafigyel a gyermeke jelzéseire, akkor a gyermek azt tanulja meg, hogy érdemes megszólítani a világot, mert az válaszol rá és sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a későbbiekben is kíváncsi, kérdező, a világ felé pozitívan viszonyuló felnőtté válik.
Az egyik legfájdalmasabb érzés, amit egy gyermek megélhet, hogy nincs idő rá, hogy lerázzák, csak kötelességből figyelnek rá. Semmi értelme mesét olvasni, ha ez is csupán egy a sok kipipálandó feladat közül. Az egyperces, instant mese olyan, mintha egy pohár nemes bort egyhajtásra felhörpintenénk, egy klasszikus zeneszámot felgyorsítva hallgatnánk.
Ez a legrosszabb a szakításban (...). Arra kényszeríteni a gyerekeket, hogy elrejtsék a szívüket. Hogy megtanuljanak két elszigetelt világ között lavírozni. Aprócska diplomatákká teszi őket. Ez a legnagyobb tragédia.
Nagyon sok szempontból jó volt anyának lenni. Az egyik határozottan az volt, amikor az ember a karjába veszi a kicsit, és ringatva elaltatja. Aztán az, amikor összehajtja a kis ruhácskáit, vagy megszoptatja vagy amikor boldogan felnéz az emberre, vagy alvás közben figyeli, és arra gondol, mikor fog majd felébredni.
Azt soha nem tudtam elérni, hogy ha elültettem egy hamisciprust, abból tuja legyen. Az teljesen lehetetlen, mert ő hamisciprus akar lenni. Ő hamisciprusnak készül, nem lehet más. Abban az esetben, ha kellőképpen gondozom és szeretem - mert én hiszek benne, hogy azt a növény is érzi -, ha megfelelő tápanyagot adok neki, és gondoskodom mindenről, ami szükséges, akkor gyönyörűséges növény lesz belőle. Ha nem, akkor nyomorult növény - de ugyanaz a fajta, másik nem lehet! Az a mélységes meggyőződésem, hogy az ember gyerekénél pontosan ugyanez a helyzet. Hogyha érteni akarom őt, akkor az első dolgom, hogy megértsem: tujának vagy hamisciprusnak született-e.
Facebook
Pinterest