Idézetek a szakításról
Mindenkinek más és más a fájdalomküszöbe. Vannak, akiknek egy kapcsolat vége éppen elég pusztító ahhoz, hogy a vallásban keressenek menedéket. Másoknak ez csak egy tanulságos történet, afféle jó figyelmeztetés a jövőbeli kapcsolatokra nézve.
Betegségben és egészségben. Jóban és rosszban. Szegénységben és gazdagságban. Míg a hajnal el nem választ.
Mások elvesztésén búsulni olyan, mintha a betegséget választanánk, amikor jól is lehetnénk.
Mindig azt hittem, sírva nézek majd vissza ránk, aztán nevetek, de azt soha nem gondoltam, hogy nevetve nézek vissza, aztán sírok.
Ideje összekaparni magam eltakarítani a romokat kimustrálni az ócska álmokat és lejárt szavatosságú szenvedélyeket új borzongások kellenek!
Van. Aztán egyszer csak nincs. Például van, aki állandóan az előszoba szőnyegén felejti a latyakos cipőjét. Te egyfolytában kárálsz miatta, aztán egy szép napon ott állsz az előszobában, és a csupasz szőnyeget bámulod. Van, aki állandóan hamisan fütyül, még az újságot se tudod átfutni tőle. De egy szép napon túl nagy lesz a csönd. Van, aztán egyszer csak nincs.
Akkor tátong űr az oldaladon, amikor mégy az utcán vagy a bevásárlóközpontban, és csak a te kezed nyugszik a bevásárlókocsi fogantyúján.
Csak úgy tudtad volna megóvni magad az elvesztésétől, ha soha nem is lett volna a tiéd. A kérdés csupán az: jó lett volna-e nélküle?
Nem kell nekem, hogy válaszolj. Nem kell nekem megírnod azt, hogy szerettél. Tudod, én így is jól érzem magam.
Nem egészséges nem elengedni valakit.
Többet remélt, Mein Herr, Csak tudnám, miért, Mein Herr, tudta, hogy nem tart meg sokáig engem. Kopjon le, édesem, Tudta, hogy életem Nem egynek szentelem én, Mein Herr.
Én maradok az állandó jelennél Nem házalok se jövőnél se múltnál Mindent megőrizek ami lehetnél És mindent elfelejtek ami voltál.
Ez nem vers, hogy csak úgy véget érjen.
Látod ott azt a kínai kajáldát? Ott volt egyszer mindennek vége.
A csomagolást általában megtartom. Így vagyok veled is.
Facebook
Pinterest