Idézetek a szakításról
Amíg az ember facér vagy szingli, akkor sokkal könnyebben vet véget akár egy kapcsolatnak is. A házasságnál már más. Annak felbontása nem egy egyszereplős játék. Ott sok ember sérülhet lelkileg, akár bele is rokkanhat, tehát abból nem úgy lép ki az ember, hogy "hát, bocs, drágám, másba szerettem bele, szevasz... ". Ez nem így megy.
Ha puszta felindulásból akarunk felszámolni egy kapcsolatot, az olyan, mintha hirtelen a szívünk és a lelkünk mélyéről tépnénk fel valamit. Ez talán a legkegyetlenebb, legdurvább módja annak, hogy véget vessünk egy romantikus kapcsolatnak.
A szakítás a felszínen talán gyorsan lezajlik, de a bensőnkben ritkán. Ha valaha is próbáltunk összegubancolódott hajat kifésülni, akkor ez nagyjából hasonló érzés lehet.
A szakításban az a jó, hogy az élet térdre kényszerített. A bánat a fejed tetejére állított, és dühödten kiráz a lelkedből minden hazugságot, amelyben éltél. Minden félelem, amit a szőnyeg alá söpörtél, elbagatellizáltál vagy letagadtál, most egyenesen az arcodba bámul; minden alkalom, amikor lemondtál az erődről, megtagadtad, amit belül nagyon is jól tudtál, valaki más érzéseit és szükségleteit helyezted a sajátod elé, vagy megelégedtél valami kevesebbel az életben. Nincs hová bújni. Az élet erőszakkal felnyitott, és most kegyetlenül és könyörtelenül arra kényszerít, hogy továbblépj, fejlődj és növekedj.
Ha hajlandóak vagyunk félelem nélkül, szeretettel kitenni magunkat a fájdalmas befejezés tűzpróbájának, olyan ajándékok várnak ránk, melyekben soha nem lett volna részünk, ha továbbra is a megszokás biztonságához ragaszkodunk.
Szakításkor két világ között kötünk ki. Már nem azok vagyunk, aki valaha voltunk, és nem is azok, akik majd leszünk.
Mielőtt felállsz és elmész, szedd össze a bátorságod, és mondd el társadnak, mit érzel, anélkül, hogy megszégyenítenéd vagy hibáztatnád. Ezt a döntés meghozatala előtt tedd meg, hogy a másik félnek legyen alkalma hozzászólni és/vagy megoldani a problémát.
A szakítás a legjobbat vagy a legrosszabbat hozza ki belőlünk.
Az olyan párkapcsolatok, amelyek nem békésen végződnek, egyáltalán nem érnek véget.
Ha szerelmes vagy, az egyetlen hiba, amit elkövethetsz, az, hogy hagyod elmenni a szerelmedet.
Mindkettőnknek az kell, hogy felejtsünk, ideiglenes menedék kell, mielőtt tovább cipeljük poggyászunkat, a semmit. (...) Két menekülő, akik magányukkal támogatják egymást.
Ha egy férfi úgy búcsúzik tőled, "te voltál életem utolsó szerelme", azt nem igazán lehet félreérteni. Lehet kiborulni, hisztizni, üzenetekkel bombázni, éjszaka közepén hívogatni, amíg ki nem kapcsolja a telefont, de a múlt időt lehetetlenség nem érteni.
Van, aki elmegy, van, aki itt marad. A haladó nevet, a haladó feled, ha nincs is kézbe kéz.
Nem tudom, hogy én neked ki voltam, de önmagamra úgy tekintek, mint aki mellőled emlékbe itt maradt.
Hogy ne jöjjön szembe, többé az eszembe ne jusson már, Tekints rám, istenem, ne kövessen engem az a szempár. Nehéz évek voltak, nehezen is múltak, őszül hajam, Adj már csendességet, leljem meg békémet, ugyan ha van.
Facebook
Pinterest