Idézetek a szakításról
Fel a fejjel! Sok hal van még abban a tengerben. Sőt, inkább óceán az. Néha ki kell fognunk egy-egy olyat, amelyiket visszaengedjük, mielőtt horogra akad az, amelyiket érdemes megtartani. Csak úszkálj tovább!
Talán a szíved mélyén tudod, hogy ő volt életed nagy szerelme és nagy hiba volt szakítani vele.
Bármilyen szétválás szomorúságot okoz, mert nem így terveztük, nem így képzeltük az életünket.
A szerelem és a szeretet (...) sohasem múlik el nyomtalanul, legfeljebb átalakul: a kapcsolat végén barátsággá, vagy ellenséges gyűlöletté mutálódik.
Ilyen érzés a szabadság? Nem tetszik. Nem akarok tőled szabad lenni, mert csak veled vagyok élő.
Még meg sem köszöntem neked (...). Köszönöm, hogy megadtál nekem mindent, amire vágytam, szerelmet, ami felemészt, és szenvedélyt, kalandot. Nincs semmi más, amit úgy akarnék, mint hogy ez örökké tartson. De nem lehet. Most láthatlak utoljára, búcsút kell vennünk, szeretlek, de el kell engedjelek.
Nem tudok olyan emberrel lenni, aki amikor rám néz, csak egy törött játékot lát.
Amikor valakivel szakítanak, és egy dal a szerelmére emlékezteti, először utálja, de aztán felidézi az összes szép, közös emléket.
Érzelmi szempontból soha sincs alkalmas idő arra, hogy az elképzelt álomfiúnk szakítson velünk.
Ez az első előnye annak, ha egyedül élünk: minden hiúság fölösleges ballasztnak bizonyul.
Karod ölelése nyomot hagyott a derekamon tenyered simítása az arcomon ajkad az ajkamon most is úgy érzem mintha mintha...
Most is suttogom neved a semmibe vágyom szégyenlősen titkolt két sóhaj közül kirobbanó érzelmeidre zsigerig izgató szavaidra szidj össze rendíts meg mindegy csak szólj hozzám nem bírok nélküled létezni lenni élni.
Egy mély nyomot hagyott karmikus pecsétet is fel lehet oldani. Életeken át hatással volt a kapcsolatunkra, de az akkor volt, most meg most van.
A szabadság egyúttal lehetőség is.
A mostani világban nem kell fizikailag meghalni ahhoz, hogy szétváljatok, habár a válás mindenképpen valaminek a végét, mondhatni, a halálát jelenti.