Idézetek a mindennapokról
Egy órányi szemlélődés nem ébreszt túl sok gondolatot az emberben, de megtölti színekkel, hangokkal és ritmussal. Néha egy órányi szemlélődés több napra elegendő érzéssel ajándékoz meg. A valódi szemlélődés, akárcsak a zene, nem bír kézzelfogható tartalommal.
Nyáron a nap hosszú, és mélyen az éjszakába nyúlik, de télen nem. Télen a nap rövid, mint egy futó szellő, kevés a fény, napközben is elszürkül és kialszik.
Éljen meg az állat és a növény. Vegetáljon. Létezzen. Az embernek ez kevés. Nem csak lenni kell, élni is.
Éppolyan könnyű nem észrevenni azt, ami nagy és nyilvánvaló, mint ami kicsi és jelentéktelen, és hogy az észre nem vett nagy dolgok gyakran okoznak problémát.
Mire való ez az egész élet, ha nem arra, hogy az ember jól érezze magát?
Ha olyan életre vágyik, ahol nem áradnak pozitív és negatív érzelmek, vonuljon temetőbe és nyugodjék békében.
Néha a hétköznapi megbántódásokból, a sértésekből, a csendből, a megoldatlan kérdésekből és a dacból falat építünk szívünk köré. A legfontosabb feladatunk az, hogy megakadályozzuk, hogy fölépüljenek ezek a falak. Főképpen pedig az, hogy ne legyünk kövek a többiek falában.
Aki elhiszi, hogy tönkrement, az tönkre is megy. Aki elhatározta, hogy nem tud más lenni, azt elpusztítják a szürke hétköznapok.
Az empirikus erkölcsi világ legnagyobbrészt rosszindulatból és irigységből áll.
Minden nap elveszett, amelyben legalább egyszer nem táncoltál. És minden gondolat hamis, amelyen legalább egyszer nem nevettél.
Miért van az, hogy azt látjuk, amit hinni akarunk, és nem hisszük, amit látunk?
A meztelenség még nem meghittség.
A térerő olyan, ahogy a mesék kezdődnek: egyszer volt, hol nem volt.
Helytelen állapot az olyan, mely napról napra újabb bosszúságot okoz.
Az élet apró, egyszerű, tudatos tettei váratlan védelemül szolgálnak a nap mint nap elszenvedett halál ellen.
Facebook
Pinterest